Buszozás a reptérre, KLIA és KLIA2, Taxi Zsófiékkal vissza a szállásra

Az utolsó pár napban csatlakoztak hozzám Zsófiék egy kis Kuala Lumpur-i városnézésre, már nagyon vártam úgyhogy kimentem eléjük a reptérre :) rövid kérdezősködés után tisztáztam hogy a nemzetközi járatok a KLIA (1)-re érkeznek, KLIA2-t főleg az AirAsia és más fapadosok használják.

A két terminál 5 km-re van egymástól úgyhogy nagyon nem lehet elrontani, a kijutásra a legolcsóbb a busz (12 ringgit - 900 forint) amire sok helyen fel lehet szállni: a szállásunkhoz legközelebb az JPN UTC (Pudu Sentral) van ami a Szövetségi kormányzati iroda épülete, az alsó szintjén kirakodóvásárral .... a garázsban pedig buszterminálokkal. Az üzemeltető a "Star Shuttle", jegyet nem lehet előre venni csak a felszálláskor. Van egy "igényes" menetrend kitéve, mondjuk sok köze nincs a valósághoz de a lényeg hogy 30-50 percenként mennek mindkét terminálra:

Egyébként van "szuper vonat" a belvárosból (KLIA EXPRESS) ötszörös áron /55 ringgit egy irányba/, nekem ennyit nem ért meg a 10 perccel rövidebb menetidő. A busz kb. egy óra alatt ér ki, végig autópálya - először a KLIA2-n teszi ki az utasokat majd megy a KLIA1-re és onnan vissza a városba.

A terminálon könnyű volt kiigazodni, egy folyosón át kell sétálni a főépületbe és onnan mozgólépcső vagy lift a 3. szintre a nemzetközi érkezéshez... Zsófiék gépe pontosan érkezett :))))

Jól fel voltak pakolva csomagokkal úgyhogy nem akartunk sokat sétálgatni, mivel nagyjából ismerem az árakat hatunkra gyorsan találtunk minibuszt (pár sofőr bepróbálkozott dupla árral és kinevettek az ajánlatommal) 150 ringgitet fizettünk (11,000 forint / fejenként 1,800) ami háztól-házig elfogadható. Egyébként a GRAB itt is reális alternatíva ha kettőnél többen mentek, külön lehet kérni az alkalmazásban 4 személyes autót vagy felárasan 5-6 üléses egyterűt is.

Szállás, városnézés, Kínai negyed és madárpark, vacsora

Nekem királyul jött ki hogy ugyanott szálltam meg ahova Zsófiék is foglaltak így délben kicsekkoltam a Mingle-ből majd este újra be :)))) annyi hogy már kétágyas szobába Petivel. 

A skacok keményebbek nálam mert még első este bevállalták a Kínai negyedet úgyhogy ott vacsoráztunk (és söröztünk) az utcai "éttermeknél" majd másnap elindultunk felfedezni a belvárost, nagyrészt ugyanazt az utat jártuk be amit bemutattam az előző blogbejegyzésben úgyhogy ugyanazokat a képeket nem szúrom be még egyszer ... 

A belvárosból átsétáltunk a botanikus kertbe ahol a lepkefarmra nem mentem másodszor is be a többiekkel de a madárpark engem is érdekelt :))))  a belépő 63 ringgit (4,600 forint). A park jó nagy területen helyezkedik el és szerintem nagyszerű élmény, a madarak békésen sétálgatnak 1-2 méterre a látogatóktól / jó hosszú körösvényen lehet végigsétálni:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Késő délután a Portugál konyhát kóstoltuk meg a Nando's Kuala Lumpuri éttermében, ez teljesen nyugati színvonal: szép a berendezés, udvarias a kiszolgálás és finomak a csirkék de az adagok kicsik és az árazás sem street-food ... viszont lehet kapni üvegesen a Peri-Peri chiliszószukat.

• 
• 
• 
• 

Új repülőjegy és hazaút

Szerettem volna még egy napot maradni a többiekkel de úgy alakult hogy két héttel a hazautazásom előtt biztossá vált hogy nem megyek vissza Kínába, törölték a járatot .... a vírushelyzetről nem szeretnék írni de természetesen olvastam a híreket, képben voltam. Igazából mindenkit megkerestem akit tudtam, a biztosító ÁSZF-ben benne van hogy nem térítenek ilyesmit / a nagykövetség nem tud mit tenni a légitársaság pedig nem nagyon akart válaszolni (gondolom sok ezer hasonló panaszt kaptak) végül az OPODO-t Facebook-on értem el és rövid üzenetváltás után ígéretet kaptam a pénz visszatérítésre (azt még nem lehet tudni hogy 50% vagy 100% az eredeti jegy árának, 60-90 nap is lehet az ügyintézés).

Ettől még persze haza kell jönni valahogy úgyhogy ráfeküdtem a keresőkre és végül a Kínát elkerülő járatok közül az idén 60 éves Thai Airways lett a befutó Február 24-i indulással /így 3 nappal korábban érek haza a tervezettnél/, Ők 2018-ban megkapták a "legjobb turista osztály a világon" címet és tényleg rendben volt, egy irányba 300 EURO korrekt ár ennyire későn foglalva a Kuala Lumpur->Bangkok->Bécs útvonalra a FlixBus pedig kb. óránként jár Bécsből úgyhogy nem lesz nehéz hazajönni.

Az ülések puhák, kényelmesek + jól állíthatók az étel pedig bőven finomabb a szokásos repülős kajánál úgyhogy jól elvoltam, ettől még kínszenvedés a Bangkok-Bécs közel 12 órája egy fenékkel :))) aludni nem sokat tudtam de a normális multimédiás rendszerrel megnéztem három filmet és sokat olvastam e-könyveket.

Malajziában azért rákérdeztek mikor és mennyit voltam Kínában de szerencsére eltelt már 45 nap Kanton óta úgyhogy nem kötözködtek, Bangkokban a két órás átszállásnál illetve Bécsben a megérkezéskor viszont senkit sem érdekelt ki vagyok és honnan jövök, még egy hőmérő vagy hőradar se volt sehol, nem aggódják túl (egyelőre).

A FlixBus ismét rendben volt, 12 EURO-ért kaptam jegyet a Népligetig viszont a Bécsi reptéren érdemes figyelni a buszplatform kijelzőjére (és a busz szélvédőjén is ki van írva hova megy) mert nem csak a pesti járatuk van, figyelni kell...

Reggeli, csodálatos belváros

A Mingle Highstreet-ben eléggé zajlik az élet (mivel árulnak sört) rendesen behallatszik a szobába az utca zaja és az ajtócsapkodások is de engem a füldugó megvéd :))) egyébként jót aludtam.

A reggelivel viszont nagyon kitettek magukért, még hotelben sem mindig van ekkora választék: két tálcán sós és édes péksütemények, főtt tojás, valamilyen tésztás egytálétel, a szokásos müzli és pirítós lekvárral, kávé és tea + vízautomata úgyhogy rendesen fel lehet "tankolni" a napra.

Kicsit belustultam délelőtt, reggeli után elég jó a medence de azért később nekiindultam megnézni a látványosságokat: már a Google térképen is látszik hogy a vízpart 1-2 kilométeres körzetében kb. egy napnyi néznivaló van.

Annyi szép és érdekes épületet láttam a környéken hogy a szokásomtól eltérően most nem fogok bekezdésenként mindegyikről "értekezni" nem volt időm minden tájékoztatót elolvasni és rákeresni az interneten.. jöjjön inkább egy rövid felsorolás a teljesség igénye nélkül:

- Masjid Jamek mecset + szökőkutak /egy 1909-ben épített csodálatos épület két folyó találkozásánál pár percre a szállástól/

- Panggung Bandaraya színház

- Laluan Kolonial (Colonial Walk) /sétány a vízparton tiszta trópusi környezetben/

- Kementerian Pelancongan dan Kebudayaan Malaysia /a központi kulturális és turisztikai hivatal épülete/

- River of Life Bridge ("Az Élet hídja" a mecset mellett itt sétálhatunk át a palotához/

- Sultan Abdul Samad /a "borítókép" - monumentális régi Brit gyarmati irodaépület óratoronnyal, 1974-ben nevezték át/

- Kolam Biru szökőkút /a mecset előtt a folyótorkolatban, este nagyon szép kivilágítva - show műsor is van/

- St Mary's Cathedral (Szűz Mária Katedrális) /1887-ben épült anglikán templom - jelenleg sajnos nem látogatható/

- Dataran Merdeka tér /Sultan Abdul Samad épületével szemben a Maláj "Függetlenség tere" itt vonták fel először a nemzeti lobogót 1957-ben, rendszeresek itt az ünnepségek - korábban krikettpálya volt :)))) /

- Kuala Lumpur képzőművészeti galéria /a tér sarkánál/ 

- Viktória szökőkút /szintén a térnél/

- Nemzeti Textilipari Gyűjtemény

- KL torony /KL tower - turistalátványosság és hírközlési torony egyben, 421 méterével (antennával együtt) a világ 7. legmagasabb szabadon álló toronyépülete/

- Telekom Museum (Muzium Telekom) /1928-ban épült eredetileg telefonközpontnak, 1984-től a nemzeti örökség része és 1994-től múzeum/

- Medan Pasar óratorony /a régi piactéren/

A sétát a mecsetnél kezdtem ami kivételesen látogatható, férfiaknak is hosszú nadrág és zárt cipő kötelező + a hölgyeknek a váll eltakarása / ide még lehet hogy visszamegyek mert érdekes lehet... aztán át a hídon végigsétálva a vízparton a tér irányába. Szerintem volt olyan rész ahova 3x visszamentem hogy a megfelelő szögben fotózzam le, annyira tökéletes állapotúak az épületek és tiszta+rendezett minden hogy kicsit egy mesevárosra emlékeztet :)))

A térnél könnyű "elveszni" szép a szökőkút és monumentálisak az épületek, a galéria mellett beültem hűsölni (és inni valamit) majd át a téren a katedrális irányába és aztán újra a folyópart ... ha a textil múzeumnál lévő hídon megyünk át tökéletes a kilátás a mecsetre van is itt egy "Masjid Jamek Lookout Point" :)))

Miután kifotózkodtam magam továbbsétáltam a kínai negyed (és a központi piac) irányába, egy másik óratoronyhoz (Medan Pasar) a régi piactéren.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Yusoof Dan Zakhir indiai étterem, Cendol shake

Bálint tanácsára a központi piac mellett ebédeltem egy indiai étteremben, a Tandori csirke isteni volt és talán itt ettem a legjobb banános palacsintát (elnézést, ROTI-t) :)))) a teljes ebédért kólával 20 ringgitet fizettem (1,500 forint):

• 
• 
• 
• 

Az étteremtől két saroknyira van egy jó kis kínai utcai árus aki gyümölcsturmixokat (shake/smoothie) árul, az "ikonikus" Cendol Shake (ami sokfelé népszerű Ázsiában) fő összetevői a pálmacukor, a kókuszdió és a pandanlevél kivonat elképesztően ízlésesen tálalva, én szóltam hogy ne csinálja édesre és nagyon finom lett :)))) mondjuk az árát megkéri : 12 ringgit (900 forint). Annyira bejött hogy másnap visszatértem és a sárkánygyümölcsöset is kipróbáltam.

• 
• 
• 

Telekom múzeum, Szent János katedrális és iskola, KL torony

A délutáni sziesztám után elindultam megnézni a KL tornyot, nincs messze mivel látszik az utcánkból :) többekkel beszéltem hova érdemes felmenni ide vagy a Petronas tornyokba és a legtöbben a KL tornyot javasolták, nem annyira felkapott (nincs tömeg) és szebb a kilátás... az áruk hasonló (80-120 ringgit) de kuponoldalakon lehet olcsóbban belépőt találni, Én a KLOOK.COM-on vettem a jegyet 60 ringgitért (4,500 forint).

Az utcánk végében ott a Telekom múzeum (1928-ban épült eredetileg telefonközpontnak, 1984-től a nemzeti örökség része és 1994-től múzeum) és a dombra felsétálva láthatjuk a Szent János katedrálist mellette a bentlakásos gimnáziummal, a "Szent János Intézet" általános és középiskola (csak fiúsuli, a monogramjuk elég ismert: SJI) az egyik legrégebbi ilyen intézmény Malajziában, a terület és az épület az egyházé de ma már az állam irányítja az iskolát. Pont szünet volt úgyhogy fociztak a kis srácok, amikor elsétáltam mellettük odaszaladtak a kerítéshez és integetve kiabálták hogy "HI MISTER, WELCOME TO MALAYSIA" :))))

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A betonúton felsétálva a dombra ott a KL torony parkolója, olyan "bámulatos" attrakciókkal mint a fejjel-lefelé ház vagy a világbéke gong (amit meg se lehet "szólaltatni") de a műfüves pálmafás lépcső tetejénél ott az igazi nagy durranás: maga a hírközlési torony, 421 méterével (antennával együtt) a világ 7. legmagasabb szabadon álló toronyépülete. A bejáratnál profi "beléptető kapu" mint egy reptéren és egy mozgólépcső ... az előcsarnokban éttermek, ajándékboltok illetve egy mini-amfiteátrum - kívülről körbe lehet sétálni a tornyot és már innen egész jó a kilátás.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A lift fél perc alatt felvisz 350 méterig az "Observation deck"-be, az olcsóbb jegy idáig szól - ez egy zárt körkilátó rész, aki a legmenőbb fotóra vágyik annak ott a Skydeck 50 méterrel feljebb (a padló is plexiből - tériszonyosoknak nem ajánlott) nekem tökéletesen elég volt és az egész várost belátni:

• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Petaling Street piac - 2. felvonás, esti séta

Késő délután még lenyomtam egy bevásárlókört a Petaling utcán, az esti őrület még nem indult be de azért már a legtöbb árus nyitva volt, úgyhogy pár "rálegyintéses" és ökölrázós alkudozás után beszereztem pár replika cuccot (döbbenetesen olcsón) és ettem egy isteni csirkelevest :)))

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

Teljesen kimerültem a nap végére de még egy kicsit sétálgattam az -este- csendesebb indiai negyedben, gyönyörű a kivilágított KL torony:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Hajóút Tiomanból Mersinge, busz Kuala Lumpurba

Ebben az időszakban azért rizikós Tiomanon az időjárás és egy esősebb nap után még többet ígértek úgyhogy visszaindultam Kuala Lumpurba. Másnap reggel 9.00-kor volt hajó Mersingbe (természetesen ragyogóan tiszta időben) ismét a Bluewater cégnél vettem jegyet (35 ringgit - 2,600 forint); búcsúzóul a mólónál egy chillező macska fogadott és egy óriási halrajt is láttam:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A hajóút közel két óra volt szerencsére kisebb tömegben mint odafelé - Mersingben a kikötőből kb. egy kilométeres séta a buszterminál, pont délben volt is egy járat Kuala Lumpurba. A folyóparton sétáltam végig és hát nem maradtam le semmiről, nem egy turistacsalogató hely (bár az öreg hajók elég jól néznek ki) az egyik kisteherautó tetején a tábla mindent elmond /esküszöm hogy nem szándékosan beállított/ "YOU SEE NOTHING" :))))

• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Még mielőtt felszálltam a buszra egy árustól vettem némi gyümölcsöt útravalónak, próbáltam megérteni (és megjegyezni) a nevét de nem sikerült / pici zöld kerek gyümölcs ami almára hasonlít de az íze a körtéére is emlékeztet - finom:

Hát a buszút elég nagy szívás volt, nem nagyon volt választék a szolgáltatókból viszont ha tehetitek a "Transnasional"-t kerüljétek: 30 éves vacak busz (csörög-zörög) szakadt ülésekkel, bunkó sofőr, 3-4 felesleges megálló (egyszer talán egy haverjával állt meg beszélgetni) a 4,5 órás ígért menetidő helyett 6 óra .... szóval nem túl jó.

Miután befutottunk a TBS-re így harmadszor már rutinból öt perc alatt átvágtam a metróhoz és irány a Kínai negyed :)

Mingle Highstreet @ ChinaTown

Jelenleg több mint 2000 szállás elérhető Kuala Lumpurban csak a BOOKING.COM adatbázisában, választani nem könnyű viszont nekem kapóra jött hogy előre megbeszéltük a szállást Zsófiékkal, a Mingle Highstreet-ben foglaltak szobákat ami egy romkocsma, kávézó és egy boutique hostel keveréke úszómedencével :))) ide jutni a buszállomásról pofonegyszerű: vörös SPL metróval a Masjid Jamek állomásig kb. fél órás út. Igazából nem pont a Kínai negyedben van hanem inkább annak a határán a nagyon-nagyon belvárosban :)

Viszont van klasszikus HOSTEL része is egész normális áron (reggelivel), egy éjszaka 34 ringgit (2,500 forint).

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Városnézés, lepkefarm

A szállástól a főbb nevezetességek gyorsan elérhetőek, pld. a botanikus kertbe kényelmesen el is lehet gyalogolni (2,5 km 30-35 perc) nekem a délutánra már nem hiányzott a zsúfoltság /itt már elég durva a forgalom a főúton - a gyalogosátkelő is elég nagy túlélőpróba :))) / és a kánikula úgyhogy átvágtam a Pretaling bevásárlóutca irányába a Masjid Jamek metróállomásnál, ez a vörös KJL vonal ahol ugyanolyan olcsó "tokennel" (1,6 ringgit - 120 forint) lehet utazni. Érdemes (amíg lehet) a folyó (vagy csatorna) mellett sétálni mert hihetetlen sok látnivaló van itt 1,5-2 km2-en, ez egy következő poszt témája lesz.

• 
• 
• 
• 

A korábban már megismert sétálóutcán eljutottam a központi piacig és a Pretalinggal párhuzamosan (a buszállomásnál) felüljárókon keresztül /egy sokszor soksávos főút felett/ a régi vasútállomás (ez inkább egy kastélynak tűnik) irányába sétáltam.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Kis kerülővel a főúton útba esik a Nemzeti Múzeum aminek az oldalában akkor-és-most jelleggel ki van állítva a Malájok saját autómárkájának (Proton) első 1985-ben gyártott modellje az aktuális legújabbal együtt és egy békebeli Rolls-Royce a századfordulós Brit időkből. Ültem ezekben a kocsikban, teljesen Japán mintára készülnek külsőleg és talán technikailag is Toyota/Honda/Suzuki lehet az alap.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A botanikus kerten átvágva (továbbra is csodálatos) is meg lehet közelíteni a lepkefarmot, a tó mellett végigsétálva: 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Kuala Lumpur Butterfly Park

A lepkefarmba a belépő 25 ringgit (2,000 forint) de szerintem nagyon megéri, a bejárattól egy lépcső visz lefelé - átlépve a "függönyön" egy kis "arborétumba" érkezünk, a lepkéket egy komplett hálórendszer tartja itt :)))

Maga a terület nem nagy, 10 perc alatt körbesétálható de rendezett és gyönyörűen karbantartott - és lepkerajok mindenütt. Nehéz ám a kis rohadékokat jól fotózni mert gyorsak és rövid ideig maradnak egy helyben de azért sikerült 1x-2x lekapni őket:

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A kert tele van dísztavakkal (bennük ez ezerszínű halak), mesterséges "vízesésekkel" (az egyik mögé be is lehet ülni kis székekkel egy barlangba) akváriumokkal és csodálatos növényekkel. ahogy kilépünk a parkból még van egy hosszú ismeretterjesztő rész rengeteg preparált lepkével hüllőkkel és pókok is vannak itt :))))

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Reggeli és jelentkezés az egész napos hajókirándulásra

Az ABC vendégház éttermében egészen kiváló omlettet csinálnak 8 ringgitért (600 forint), alapból a "Maláj omlett" hagymát és zöldségeket tartalmaz de kérésemre megdobták egy kis sajttal és csirkemellel - az egész utam legjobb reggelije volt... két szelet pirítóssal kb. estig elég is:

Minden bungalóban ki vannak téve a "vízi taxik" és a kirándulások árai, az egész napos programokat minimum 6 emberrel indítják / ismét mázlim volt mert a reggelinél hallottam hogy 10 órakor indulnak a korall sziget túrára és Én lennék a hatodik :))) úgyhogy kifizettem az elsőre kicsit magasnak tűnő 85 ringgites (6,500 forintos) összeget és felszaladtam a bungalóba gyorsan összepakolni.

A sznorkel felszerelést egy állványról kellett kiválasztani (+felpróbálni az uszonyt) és indultunk is a hajóhoz - elég jó kis csapat jött össze: egy francia pár (Én nem csípem a franciákat de Ők tényleg jó arcok voltak), egy svájci férfi és egy portugál tanár Kínából akit kényszer szabadságoltak az ottani helyzet miatt (szegénynek itt kell túlélnie) a brazil feleségével és az 5 éves kisfiúkkal Pedróval :)))

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A hajó kicsi (max. 12 személyes) de durván gyorsul és a "kapitányunk" egy normális fiatal srác aki kb. egész nap velünk volt a vízben kettő-az-egyben: munka és szórakozás :)))

"Cápa" szikla és korallsziget

Indulás után a srác röviden felvezette a napi programot: az első állomás a Tiomantól pár kilométerre fekvő Tulai szigete illetve a mellette a vízben fekvő "cápaszikla" ami a formájáról kapta a nevét, nekem mondjuk ez annyira nem jött át... és egy újabb jó hír: összehaverkodtam a portugál férfival akinek volt vízalatti kamerája úgyhogy szereztem pár képet és videót :)))) nem a legjobbak de azért látszik hogy gazdag a vízi élővilág:

• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Tényleg érdemes mentőmellényben vagy hosszú ujjú cuccban sznorkelezni mert a naptej nem sokat ér és 40-50 perc alatt szénné lehet égni a vízben ... próbálkoztam -mérsékelt sikerrel- szabadtüdős merüléssel amiről itt egy rövid videó - sellő Zoli :))))

Tulai szigetén van egy gyönyörű (igazi fehér homokos strand) ide mentünk tovább, mivel nincs édesvíz a szigeten ezért -elvben- lakatlan viszont sok helyi ücsörgött az árnyékban vagy a strandot tartották karban (szemetet szedtek, lehulló leveleket és más partra sodródott hordalékot gyűjtöttek össze) , itt is érződött szerencsére az előszezon - rajtunk kívül csak egy hajó kötött ki / 10-12 embert azért még el lehet viselni :)))

Ami a legmenőbb hogy a csodásan tiszta vízben nyüzsögnek a kishalak és ha pici kenyérdarabokat dobsz be nekik vagy a vízben a kezedben tartod egyből "besünöznek" és finoman meg is harapdálnak :)))

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Ebéd Salang Indaban, sznorkelezés, Monkey Bay

Egy órás strandolás után visszamentünk Tiomanra és jött az ebéd Salang Indah "falujában", ettől nem igazán voltam elájulva amolyan turista etetőhelynek tűnt :))) az ebéd árát nem tartalmazta a program cserébe választhattál a három étterem közül, egy teljesen átlagos csirkés sült rizst választottam (viszont volt isteni banános palacsintájuk) ... kaja után még belefért kis séta a pár száz méteres parton:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A következő állomás egy elég nagy sziklacsoport nem messze az ebéd helyszínétől. a srác megint laza volt: kitesz minket az egyik oldalon, ússzunk körbe és majd a másikon felszed :))) mindezt elég nagy hullámokban. Említette hogy itt a legnagyobb esély teknőst látni és tényleg összefutottunk eggyel /de persze sok látnivaló volt rajta kívül is/:

• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A Monkey Bay-hez már apálykor érkeztünk ezért a hajót nem vihette ki a srác a partig de még nekem is leért a lábam 50-100 méterre a strandtól :))) itt volt a legvilágosabb színű kék a víz és tényleg messzire ellátni annyira tiszta:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Hazaút, vacsora

Ezzel vége volt ennek a szuper programnak (de a napnak még nem), kb. 15 perc alatt visszavitt minket a szállásra (engem ropogósra sülve és hullafáradtan) de azért sikerült összeszednem magam egy közös vacsorához az olasz párral, délután rám írtak hogy van-e kedvem megnézni és másik éttermet a mólónál és végül egy amerikai pár is csatlakozott úgyhogy jó kis beszélgetős este lett belőle:

Tervezés, buszút Melakából Mersinge, hajó Tioman-szigetére

Most először az utazásom során nem tudtam biztosan merre tovább Melakából, gondolkodtam azon hogy visszamegyek a "dzsungelbe" Taman Negara nemzeti parkjához de Bálint bedobta Szumátrát (ami csak 1,5 óra hajóval Melakából) és ugye Szingapúr is itt van közel ami két éve nagyon bejött nekem - Malajzia keleti partjára nem akartam átmenni a monszun miatt de az egyik srác a szálláson felvetette Tioman sziget nevét hogy Ő oda megy és a jó idő miatt idén korábban indul a "szezon" , járnak a hajók is. Némi internetes kutakodás és kérdezősködés után úgy döntöttem hogy megéri a kockázatot így másnap hajnalban kimentem GRAB-el a buszállomásra, 7.45-kor indult az első busz Mersinge / az út 4 óra.

A Melakai buszállomás jó nagy (persze nem Kuala-Lumpur TBS) a jegyvásárlás 5 perc se volt (vannak automaták de már korán reggel nyitva volt a jegypénztár is) egy irányba 35 ringgitet fizettem (2,600 forint). Az állomás még ébredezett (mondjuk Én is) de néhány kávézó/üzlet és természetesen a Meki már nyitva volt, itt is vonalkódos a beléptetés - két kapun is át kell menni a buszhoz, a másodikon csak akkor enged át ha már beállt a buszod a helyére (általáb 10 perccel az indulás előtt).

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az útról nem sokat tudok mondani mert majdnem végigaludtam :))) kis késéssel értünk Mersingbe amiből pont semmit nem láttam mert óriási mázlinkra (a többes szám egy nagyon cuki Olasz párnak szól akikkel a buszon összehaverkodtam és mivel ők is Tiomanra mentek egészen a szigetig együtt utaztunk) járnak a hajók és pont elérjük a 13.00 délutánit, még egy kényelmes ebéd is belefért a kikötőben. A hajóra a jegy meglepően olcsó (legalábbis Koh Lipe után), ugyanúgy 35 ringgit volt és két óra alatt értünk oda.

A hajón telt ház és kicsit "heringezés", a tetőre sajnos itt sem engednek fel de a végébe ki lehetett menni úgyhogy ahogy közeledtünk csináltam pár képet, eléggé dombos-hegyes Tioman:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Tioman szigete

Ázsiában nem nagyon lehet hinni az időjárás előrejelzéseknek (bár most meglepően pontos volt) mégis segített meghozni a döntést hogy eljöjjek ide, folyamatosan esőt írt ezt a négy napot leszámítva :)))
Tioman kb. TaruTao méretű sziget (20x25 km) 60 km távolságra a szárazföldtől és mindenben felveszi a versenyt a Thai szigetekkel: -egyelőre- gazdag vízi- élővilág (szuper sznorkelező helyekkel), sokféle szállás (sajnos hostel nincs), olcsó helyi ételek és elég jól kiépített infrastruktúra. Ami érdekes hogy a iszlám vallás miatt elég kevés helyen kapni alkoholt így nincs bulinegyed... mondjuk ennek Én pont örültem.

A főszezon Áprilisban indul és kb. Októberig tart (kb. az otthoni nyár) ezért a szállásomon kívül a faluban két étterem tart nyitva :))) és a legtöbb búváriskola és bolt is zárva volt még.

A Google térképet böngészve azt gondoltam hogy azért van ennyi kis kikötő (talán 8-10) mert nincs is átjárás a szárazföldön a kis települések között, lehet hogy 10 éve még így volt de mára azért rendesen kiépült így betonút megy sok helyre.

Szállás, falu

A szállásom a kikötő nevét viselő (ABC - ezt hogy találták ki) ABC Becah Timonban volt, jófejek mert elémjöttek a kikötőhöz motorral hogy a kemény 400 méteren ne kelljen cipelnem a táskám, így viszont rögtön tudtam fényképezni a mólónál és a falu egyetlen útján a szállásig, ez egyébként a legvége az öbölnek - teljes nyugalom :)))

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az egész hely elvarázsolt és eléggé kihalt, a szállásomon szerencsére étterem is van egészen príma reggelivel / az olcsóbbik sztenderd szoba 90 ringgit egy éjszakára (kb. 7.000 forint) a drágábbik vízparti 120 (9.000) én az előbbit választottam és teljesen jó volt, törölközők/vízforraló/tea és ásványvíz bekészítve - tiszta és rendezett:

• 
• 
• 
• 

Az ABC Beach nem tökéletes a strandoláshoz mert -főleg apálykor- eléggé sziklás viszont rögtön az étterem mellett ha bemegyünk a vízbe már van látnivaló, élő korallok-halrajok-érdekes sziklák és kardhallal is találkoztam. Sznorkel felszerelést 7-10 ringgit bérelni egy órára (500-750 forint) és tényleg megéri :)))

A sziget tele van kisebb-nagyobb öblökkel és talán 5-6 faluval, robogót csak a "központi" részen Tekekben érdemes bérelni mert a hegyeken keresztül át lehet menni Tioman túloldalára Juruba viszont hozzám ABC-be nem lehet visszamenni mert az út le van zárva oszlopokkal (ott is egy fedett robogóparkoló) érthetetlen...

A térkép ugyan mutat egy repteret de az régóta használaton kívül van és amúgy is csak kis magángépek tudtak leszállni a rövid kifutópályán.

Gyalog kb. egy óra elsétálni Tekekbe de közben szuperül el lehet nézelődni az egyetlen vízparti út mellett, tele bungalókkal és éttermekkel egészen a "nagy kikötőig" a part pedig egészen változatos. Mondjuk hogy ki "álmodta" meg az "I LOVE TIOMAN" táblánál azt a nagy fekete madárszobrot (???holló talán???) az érdekelne :))) láttam még kiégett autóroncsot "HAVE A NICE DAY" festéssel, egy egészen "különc" mosodaépületet, menő táblákat arról melyik ország milyen távolságra van (belőttem Németországot, az nagyjából stimmel - 10.000 km) és nagy örömömre rengeteg szelektív hulladékgyűjtőt.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Központi kikötő, strandolás

Tekek kikötője az igazi turistaközpont, sokkal több hajójárat köt ki itt mint a kisebbeknél - egy csatornában parkolnak a hajók és a hídon átsétáló turistákat várja a rengeteg taxi, utazási iroda és a szokásos bazársor+éttermek - ebből én nem kértem viszont ha itt továbbsétálva lemegyünk a partra (közelítve a világítótoronyhoz) megvan a jutalmunk: egy elég eldugott gyönyörű kis strand a sziklák közé beékelődve.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Itt elég jól elment a délután, hazafelé elvitt az egyik motoros taxis 10 ringgitért :)))) úgyhogy a korai vacsorámat a szállásom éttermében töltöttem el (egy elég felejthető leves volt) gyönyörködve a tájban, a házi macskák nem gyengén pofátlanok - lökdösik a lábadat a mancsukkal hogy adjál kaját sőt az asztalra is felmásznak:

A szállás étterme és terasza tökéletes naplemente néző hely, a helyi gyerekek pedig első este a homokban fociztak a másodikon pedig kriketteztek :))))

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Buszút Kuala Lumpurból, Taxi, szállás

Reggel a TBS állomásra úgy mentem ki metróval hogy nem vettem meg előre a jegyet Melakába, annyira sok a járat hogy 5 perc alatt kaptam jegyet egy fél órával később induló buszra, így hogy az ember ismeri a járást  tényleg mint "kés-a-vajon" vágtam át a csarnokon; ami praktikus hogy központi jegyárusító rendszer van (automata és személyes is) szóval az ott dolgozó kiteszi eléd a kijelzőre az induló járatokat (társaság, ár, utazási idő) és ezek alapján választasz :) 10 ringgitet fizettem (750 forint) a pontosan két órás útért ami teljesen eseménytelenül telt, autópálya ...

Megérkezve a Melakai központi buszállomásra próbáltam GRAB sofőrt hívni de összevissza dobált a GPS a térképen úgyhogy egy helyi taxissal rövid alkudozás után megállapodtunk 15 ringgitben a szállásig.

A "Once In Peninsula" kifejezetten kellemes magánszállás az olcsóbbik fajtából, egy üzletsoron két étterem és egy 7-11 bolt közé van beékelődve (pirossal bekarikáztam a kis ajtót):

Igazából a szállásadóval nem is találkoztam (BOOKING foglalás, kártyával fizettem), kódos a bejárati ajtó / kulcs a zárban (mindent WhatsApp-on intéztünk) és a teljesen normális szobát (klímával, közös fürdővel) 40 ringgit/éjszakáért kaptam (3,000 forint). A reggeli önkiszolgáló de teljesen korrekt: kávé/tea, müzli, kenyér mogyoróvajjal és lekvárral.

Jópofa a dekoráció és egy galérián (a szobák fölött) van a közösségi tér, ilyen megoldást nem láttam még Malajziában :)))

• 
• 
• 
• 

Melaka

Közigazgatásilag Melaka már "nagyváros" kb. 500.000 lakossal és az azonos nevű megye (vagy kerület) székhelye, egy Parameswara nevű Hindu uralkodó (későbbi szumátrai herceg) alapította az 1400-as években aki Ázsiai kereskedelmi csomóponttá fejlesztette a várost (eleinte főleg fűszert szállítottak Európába) ezért lett érdekes a Portugáloknak majd később a Hollandoknak (ahogy terjeszkedni kezdtek a régióban pld. Jáva szigetén) és aztán persze jöttek a Brittek :)))) - a második világháborúban Japán megszállás alatt álltak 1942-45 között majd Malajzia függetlenségének 1963-as kikiáltásáig ismét Brit gyarmat lettek.

Melakát szokás "hétvégi városnak" is nevezni, 2-3 napot szán rá a legtöbb turista (Én is) ami bőven elég "ledarálni" a kötelező látnivalókat (sőt ezt akár egy nap alatt is meg lehet csinálni) de sokkal jobb "elveszni" az óvárosban, teljesen cél nélkül csatangolni a sikátorokban és beülni 1/1 sütire/kávéra/ebédre valahova és bámulni az utcaképet.

Akár ide is másolhatnám a Penang óvárosáról írtakat hiszen a két város közösen kapta meg a "világörökség része" címet, ami sokak szerint inkább Peanang érdeme - ami tény hogy sok a hasonlóság de azért Melaka több mint egy "kicsi Penang" hiszen az óvároson kívül ott egy fantasztikus folyópart két oldalt kávézókkal/éttermekkel és a Portugál+Holland "örökség" nyomai.

"Esős" séta az óvárosban, kávézás, ebéd, főtér

Az időjárás Kuala Lumpur óta elég változó: Melakában a két (és fél) nap alatt 3x esett de szerencsére egyik sem tartott igazán sokáig, mindig volt hova behúzódni és megvárni a végét (az egyik kisboltban 20 ringgitért azért vettem egy esernyőt).

A szállásom kb. 10 perc sétára volt az óvárostól eléggé unalmas, Ázsiában átlagos utcaképpel: alacsony házak, rengeteg kis -félig utcai- étterem, mindenféle boltok, mosodák.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az óváros már más tészta: nehéz szelektálni a több száz kép közül amit az épületekről csináltam, teljesen vegyes a stílus/a színek és a hangulat ami biztos hogy beszippantja az embert és klassz rábukkanni kis templomokra a sikátorokban :)

• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Van itt annyi kávézó mint csillag az égen de még így is sikerült beleválasztanom (Calanthe Art Cafe): király dizájn és hangulat + ezerféle kávé  , az Americanom-ért 10 ringgitet (750 forint) fizettem.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az óvárosban a hídnál ebédeltem egy Bálint által javasolt kis étteremben, a "híres" rizsgolyó (egészen egyedi fűszerezéssel) szójaszósszal, csirkemellel isteni és csak 10 ringgit volt (pont mint a KV-m):

A hídon átsétálva ott az igazi turistaközpont: az óratorony és a főtér amit kicsit "túltoltak" szerintem, az egész olyan mesterséges a kis mini szélmalommal (előtte két Milka szerű tehén) pedig az óratorony és a régi keresztény templom szépek:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A főtér a gyülekezőhelye egész Malajzia (eddig) számomra legtaszítóbb "találmányának" Hello Kitty-s és hasonló Manga témájúra díszített riksák (helyi nevükön: tuktuk)  üvöltő Ázsiai zenével, -különösen este, tökig ledekkel kivilágítva- a víz kiver tőlük:

A’ Famosa "erőd" és St Paul's templom + Portugál "kapu"

A főtér mellett közvetlenül a vízparton látható A'Famosa ("A Híres") Portugál erőd romjai ami igazából csak egy restaurált falrész pár ágyúval de ha jól értettem a táblát maga a templom és a "kapu" is a része volt eredetileg.

Az erődöt 1511-ben építették és egészen 1807-ig használta mindhárom megszálló:

Portugálok (1511–1641)
Hollandok (1641–1795)
Britek (1795–1807)

• 
• 
• 
• 

A Szent Pál templom már látványosabb; csak pár lépcsőt kell megmásznunk a főtértől a dombtetőre ahonnan remek a kilátás és a romok is lenyűgözőek:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A domb túloldalán pedig egyszerűen csak Portugál kapuként hivatkoznak erre a romra, gondolom a régi erőd része volt:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Folyópart, esti fények

Számomra ez volt az igazi "attrakció", az erőd oldalától indulva (itt az első híd előtt van a kikötő a folyami turistahajónak) kilométereket sétálhatunk a folyó mindkét partján bámulva a rengeteg szállást, éttermet, kávézót és érdekes épületet: egyedi a hangulata (sokan a helyiek közül is itt vacsoráznak de bicikliznek és futnak is a vízparton), állandóan "ingáztam" (kis hidakon) a két part között hogy mikor melyik oldalt fotózzam :))))

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• • 
  • 
  • 
  • 
  • 
  • 
  • 
  • 
  • 
  • 
  • 
  • 
  • 
  • 
  • 
  • 

  Annyira beszippantott a hely hogy rám is esteledett, a hangulatot szinte még fokozta a kivilágítás bár a hosszú LED sor nélkül szerintem még szebb lenne:

  • 
  • 
  • 
  • 
  • 
  • 
  • 
  • 
  • 
  • 
  • 
  • 
  • 
  • 
  • 
  • 

Reggeli

Másnap elindultam reggelit keresni és nem is kellett messze mennem, az út túloldalán van egy szendvicsbár elég jó értékelésekkel: A'Toast - Breakfast & Juice , csak 4-5 ételből lehet választani (szendvicsek, saláták és csirkés "tekercsek") cserébe durva adagot adnak, 3 szelettel kaptam barna kenyérből jól megpakolva tükörtojással, sonkával+sajttal és salátával 15 ringgitért (1,100 forint):

 

 

GRAB, KLCC park és Petronas tornyok

Szerintem mindenki unja már a GRAB témát de tényleg csúcsra van járatva, Kuala Lumpurban pld. sokan használják tömegközlekedés helyett mert 2-3 embernél már a metrójegy árában van... lehet az alkalmazással ételt rendelni (szinte bármilyen étteremből motoros futár hozza), szállást foglalni és már fizetni is az e-tálca funkcióval.

A szállásomtól a KLCC parkig 8 ringgitért vittek el (600 forint) igaz hogy volt egy kis dugó de a kényelem és a klíma klassz dolog :)))

Jöhetett az igazi turistás rész, a KLCC park és a Petronas tornyok ... meglepetésemre nem volt tömeg és a park igazán lenyűgöző, van egy kis híd pont a tornyokkal szemben ami ideális a fotózkodáshoz :) egy másik "szóló" utazóval kisegítettük egymást :))) egyébként van itt egy kis tó, játszótér és rekortán futópálya ami elég menő ebben a környezetben. Étterem és büfé viszont nincs (illetve zárva voltak) cserélbe vannak ivókutak friss és hideg vízzel.

A Petronas-ikertorony az építtető olajtársaság nevét viselő 452 méter magas felhőkarcoló, az igazi jelképe a városnak. A két tornyot 170 méter (41. és 42. emelet) magasságban egy 58 méter hosszú kétszintes acélhíd (Skybridge) köti össze ami látogatható, az első torony a cég irodáié de a másodikban olyan társaságok bérelnek irodákat mint az IBM, a Boeing, a Microsoft, a Huawei vagy a Reuters. Van még itt egy luxus bevásárlóközpont, koncertterem és itt található a természettudományi múzeum is. Bevallom őszintén hogy Én most nem mentem fel (nem is árt az előzetes jegyvásárlás és regisztráció) mert jövök még vissza Február végén és Zsófiékkal együtt nagyobb élmény lesz :)))

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Séta a belvárosban, felhőkarcolók

A Petronas tornyok mellett le volt zárva az egész út és robbant a "cukiságbomba" pici gyerkőcöknek tartottak lábbal hajtós bicikliversenyt olyan körítéssel mintha F1 futam lenne :)))

• 
• 
• 
• 

Azt terveztem hogy elsétálok a Hindu templomig a felhőkarcolók között de egy idő után kezdtem kifulladni úgyhogy felszálltam a "magenta" metróra az LTR 5 vonalon és elmentem vissza a Kínai negyed sarkáig. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Sri Maha Mariamman Hindu templom

• 
• 
• 
• 

A Kínai negyedben csupán két utcára a Petaling "bevásárló sortól" ott bujkál ez a gyönyörű templom, Malajzia legrégebbi Hindu szentélye: K. Thamboosamy Pillai építette 1873-ban a Pillai-ok családi templomának és a nagyközönség számára 1920-ban nyitották meg 1968-ban pedig teljesen újjáépítették.

A látogatása ingyenes, a jellegzetes torony bejáraton keresztül léphetünk be miután leadtuk a cipőnket - máshol csak ledobod a bejáratnál de itt egy külön megőrző van ahol sorszámot adnak :) és némi jattot elvárnak érte. 

Kicsi, pár perc alatt körbejárható épület gyönyörő szobrokkal, festményekkel és rendkívüli hangulattal - nemcsak imádkozni hanem egy kicsit nyugodtan gondolkodni (esetleg hűsölni) is betérnek ide az emberek / Én is így tettem amíg egy nagyobb csoport turista meg nem érkezett és a csendnek vége szakadt úgyhogy tovább indultam.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A botanikus kerthez nem volt igazán jó a tömegközlekedés úgyhogy hívtam egy GRAB sofőrt de előtte még kipróbáltam a helyi kókuszital egy másik formáját, a kókusz szirupot és -vizet külön tárolják és ezekből szednek egy pohárba, így sok jéggel és gyümölcsdarabokkal már jobban bejött:

Botanikus kert, esti "monszun"

A füllesztő melegben (iszonyú magas a páratartalom, szakad rólam a víz) jó volt egy kicsit andalogni a botanikus kertben ami elég nagy: egy 92 hektáros "rekreációs" park és természetesen Brit "örökség" ... -többek között- itt van a madár- és lepkepark, a planetárium, a hangzatos "Royal Lake Club" (bármit is jelentsen nem akarom tudni), hibiszkusz- és orchideakert, egy játszóház bambuszból /ami sajnos le volt zárva pedig tuti hogy kipróbáltam volna :( / és a Nemzeti Múzeum. Szépen karbantartott, szuper hely csodás növényekkel/tóval/mini-vízeséssel:

• 
• 
• 
• 

Hazafelé kicsit megáztam de sikerült egy buszmegállóba behúzódnom és -természetesen- jöhetett a szokásos 10 ringgites GRAB fuvar hazafelé :))) sajnos a medencét esőben nem lehet használni de így is nagyon hangulatos leülni egy teával nézni a kivilágított várost.

Buszút Tanah Ratából Kuala Lumpurba

Bár nagyon éveztem a túrázásokat és a kellemes hegyi levegőt de lassan el kellett köszönnöm Cameron Highlands-től, eredetileg úgy terveztem hogy innen Melakába megyek de Kuala Lumpurban mindenképp át kell szállni (elvileg van közvetlen járat de most nem elérhető) így beiktattam két éjszakát a "nagyvárosban".

Továbbra is fura hogy tud megélni ennyi társaság ennyi járatot fenntartva, mindenesetre az utazónak ez jó: előző nap kisétáltam a buszmegállóba és 35 ringgitért (2,600 forint) négy időpontból is választhattam KL-TBS állomásra.

Az út 4 óra, pontosan indultunk és (egy mosdószünettel féltávnál) pontosan is érkeztünk meg - az út első része a szerpentinen ismét nagyon látványos és dülőngélős :))) de utána szimpla autópálya a nagyvárosig. Szokás szerint hosszú ujjú pólóban+kardigánban ültem a "kellemes" 18 fokban...

TBS buszállomás, metrózás

A TBS (Terminal Bersepadu Selatan) 2011-óta a központi buszpályaudvar távolsági járatokhoz, irgalmatlan nagy és elég jól szervezett: 60 busz platformmal, 150 taxit befogadó "droszt"-tal és 1000 gépkocsinak parkolóval több szinten. Valójában egy reptér és egy pláza keveréke mindennel amit el tudtok képzelni: vonalkódos beléptető kapuk, LCD kijelzők, kajaudvar vagy 20 étteremmel a felső szinten és rengeteg bolt... ami továbbra is nagyon király hogy akárkit megszólítottam megpróbált segíteni, útbaigazítani :)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A metró (illetve elővárosi vasút) közlekedés elsőre kicsit zavaros: van kilenc vonal (és még ki tudja hány "alvonal") amit négy cég üzemeltet :))) így előfordulhat hogy nem is tudunk kombinált jegyet venni a célállomásig mert az átszálláskor egy teljesen másmilyen automata fogad minket :))) a TBS-től egy felüljárón átsétálva nekem szerencsére elsőre "csak" a Bandar Tasik Selatan ->> Pudu LRT 4-es vonalon kellett mennem 5 megállót, a RAPID-KL "vonaljegy" ami egy kis kék műanyag TOKEN 3 ringgit (220 forint) volt. A jegyautomatához tényleg nem kell segítség, egy gombnyomás Angolra váltani majd rábökni a célállomásra és fizetni :)

• 
• 
• 
• 
• 
• 

D'majestic Place by Homes Asian apartmanház

Úgy döntöttem hogy közel egy hónap hostelben alvás után megérdemlek némi "luxust", ezt az apartmanházat egy ismerős ajánlására választottam mert van tetőtéri panorámás medencéje és az ár ehhez képest több mint baráti: egy 35 nm2 apartman franciaággyal és konyhával 100 ringgit volt egy éjszakára (7,500 forint) ami tényleg nem sok... a PUDU állomástól mindössze 500 méteres séta távolságra.

A bejelentkezést ennél jobban nem lehet leegyszerűsíteni: semmi kaució vagy papírmunka, semmi útlevél csak név és BOOKING.COM foglalási szám (+ PIN kód) és két perc múlva már a liftben megyek fel a 15. emeletre (a tetőtér és a medence a 20-on van).

A szoba király (vasaló és hajszárító is bekészítve), azért itt-ott már kopik a festés és a klíma is hangos + a legolcsóbb szobáknak (mint az enyém is) az ablaka a kültéri klímadobozokra néz de ezek számomra jelentéktelen dolgok:

• 
• 
• 
• 

Gyors kipakolás és zuhany után irány a tetőtéri medence, fullos a kilátás (látni a Petronas-tornyokat) és van egy profi konditerem + kis étterem/bár úgyhogy túl fogom élni :))) az ég kicsit felhős volt de így is durva a hőség:

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Természetesen este is feljöttem, a telefonom gyatra képeket csinál sötétben de a lényeg szerintem átjön - egyszerűen pazar élmény:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Kuala Lumpur "röviden", Kínai negyed majd vacsora a Jalan Alor utcában

Kuala Lumpur már igazi metropolisz, szerencsére még nem éri el a Kínai óriásvárosok méretét de az agglomerációval együtt közel 8 millió ember él itt ami elképesztő városképet eredményez: imádják a magas  "torony" házakat és folyamatos a versengés a -szerintem teljesen értelmetlen- Malajzia legmagasabb épülete címért, a híres Petronas-torony a maga 452 méterével így is csak a 14. Ázsiában. Ennek tökéletesen az ellentéteként szinte kerületnyi "kicsi", öreg és sokszor elhanyagolt -régi stílusú- házak ékelődnek be a modern felhőkarcolók közé.

A közlekedés egyszerre -viszonylag- jól szervezett és mégis európai szemmel kaotikus, rengeted buszjárat van és ugye a metróhálózat is kiterjedt mégis giga-dugók vannak csúcsidőben és a rengeteg motoros miatt itt tényleg mindig mindkét irányba körbe kell nézni, mindegy hogy egyirányú-e az út vagy sem :))))

A medence után (nagy nehezen) rávettem magam hogy kimozduljak délután a városba, messzire mondjuk nem mentem: a Kínai negyed 2 km-re van ami kb. fél órás séta. Sok rosszat hallottam a gyalogos közlekedésről de az Én tapasztalatom az hogy a legtöbb helyre (igaz néha kerülőúton) el lehet sétálni, a több sávos főutakon pedig felüljárók visznek át ahonnan jól rálátni a városra:

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Ahogy a metróútállomás (és van itt buszpályaudvar) mellett elhagytam a főutat azonnal megváltozott az utcakép, sokkal "szűkebb" lett a tér, zsúfoltak az utcák, kisebbek az épületek és a zsivaj mindenütt :))) kicsit elhanyagoltam a fotózást - csak szívtam magamba a hely hangulatát de azért a "híres" bevásárlóutcáról (Petaling Street) csináltam képeket: tényleg minden van itt és egész jók a másolatok de most csak nézelődtem, a vásárlást majd az út végére hagyom :))))

Itt van még pár utcára a "Central Market" ami a nevével ellentétben egy bevásárlóközpont főleg kézműves termékeknek és ajándéktárgyaknak (egyszer-kétszer egészen meglepő minőségben) ez nagyon nem az én világom de hölgyeknek "kötelező" célpont lehet :)))

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A vacsorához átsétáltam kb. egy kilométert Bukit Bintang kerületbe a "Jalan Alor" kajaudvarhoz ami valójában egy teljes utca megszámlálhatatlan étteremmel (persze a sarkon KFC), eleinte csendes volt de mire befejeztem az evést már alakult a tömeg.

Választani nem könnyű, maradtam leves vonalon ami itt egyben főétel is - a húslevesem (tele tésztával és marhahússal) még normális adag volt de a "másodiknak" kért kókuszos/csirkés Tom Yumot -külön csészében rizzsel-  már nem bírtam megenni akkor "üstben" hozták ki.... az egészért 40 ringhitet fizettem kólával együtt (3,000 forint).

• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Tele hassal, félálomban már nagyon nem volt kedvem sétálni úgyhogy hívtam egy GRAB sofőrt aki kemény 6 ringgitért vitt haza (450 forint).

Reggeli(k), Robinson vízesés

Hogy mekkora különbségek lehetnek az árakban (nemcsak itt, egész Malajziában) azt két reggelivel szeretném érzékeltetni, az éttermek között 300 méter kb. a távolság, az első egy Kínai büfé ahol 8 ringgitet fizettem (600 forint) a második pedig az "Old Town White Coffee" tényleg ízlésesen berendezve, "profi" felszolgálókkal 24 ringgit (1,800 forint) 3x különbség közel sem volt a két étel között:

Ezt a napot már előző este (úgy-ahogy) elterveztem, az útvonal elején lesz egy kis átfedés az előző túrához képest / újra a buszmegállótól indultam a folyót követve a kis hídig ami a 8-as és a 9-es bevezetője de most nem másztam fel a hegyre hanem tovább mentem egyenesen a 9-es ösvényen a vízesés felé:

5 perc kényelmes séta után már lehet is hallani a morajlást, igazán látványos - kár hogy nem lehet lemászni a tövébe :)))

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

9a ösvény, vízerőmű (???)

Az eredeti tervem az volt hogy a 9a ösvényt követve leereszkedem a folyó mentén az ültetvényekhez, hazafelé pedig a hegyeken keresztül jövök vissza a jóval "húzósabb" 9b-n, na nem egészen így alakult - a térképen nincs pld. az a vasajtó amivel a 9a-t le akarták zárni, kész szerencse hogy köré a kerítést már nem sikerült felhúzni :))) így elég értelmetlen az egész:

• 
• 
• 
• 

A kaputól kb. fél órás ereszkedés jött, először arra gondoltam hogy az út meredeksége miatt (1-2 helyen kőkeményen kötelekkel lehetett csak lemászni) akarták lezárni - vagy esetleg járhatatlan az ösvény de aztán ahogyan egyre nagyobb vízvezetékcsövek mellett mentem el gyanítottam hogy valami más lesz, egy lezárt vízműtelep (illetve talán vízerőmű -annak mondjuk nem túl nagy-, nem találtam semmit erről az interneten, a Google szerint "Power Plant") az út vége.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Így utólag poénnak hangzik de kicsit be voltam szarva, mondjuk nem volt más választásom mint vagy visszafordulni (esélytelen) vagy keresztüllopakodni - gondoltam csak nem lőnek rám de aztán egy szembe jövő turista mondta hogy ugyan, ez Ázsia :)))) a legtöbb szabály "rugalmasan" értelmezhető.

• 
• 
• 
• 

Innen jó négy kilométeres séta jött egy mezőgazdasági területen (talán közigazgatásilag ez még Tanah Rata), itt tényleg keményen dolgoznak az emberek és nagyon kedvesek: integettek, köszöntek és egy helyen még gyümölccsel is kínáltak :) amiket sikerült felismernem: ugye a tea, szőlő, valamilyen dinnyeféleség, rengeteg eper (isteni), chili (paprika), káposzta és még biztos rengeteg minden :))))

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

9b ösvény, tó, "kalandos" fuvar hazafelé

Eredetileg ugye a 9b ösvényen szerettem volna hazamenni a hegyeken keresztül, oké de hol az út? Néztem a térképet, kérdeztem a helyieket és egy másik turistát aki mondta hogy az elég "eldugott" itt-meg-itt menjek be az erdőbe és majd megtalálom ... köszi. Gondoltam egyet és kimentem a főútra mert láttam egy nagy tavat a térképen "Habu" település előtt, biztosan megéri megnézni / hát sajnos nem: valamilyen ipari tevékenységre használják és sehol egy étterem, vagy büfé a parton esetleg egy kiülős rész vagy strand úgyhogy ide teljesen felesleges eljönni, az egyetlen látnivaló egy szép vendégház a domboldalban ami a tóra néz.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Addig rendben is van hogy eljöttem a tóhoz de haza is kellene jutni valahogy, kinézett egy 10km-es gyaloglás a főút mellett mert a taxisok rendkívül kedves emberek: próbáltam leinteni őket mire visszaintegettek és mentek tovább :))) aztán egy elég fura külsejű Indiai fazon ott szerelte az út mellett a 30-éves roncsát, megkérdeztem hogy elvinne-e és mondta hogy 15 ringgit (1,100 forint), választhattam a roncs vagy a motorja között - a kisbuszt választottam ami tényleg az eddig legdurvább élményem volt, kezdésnek nem is akart beindulni aztán egy emelkedőn fulladt le 3x de úgy voltam vele hogy mekkora poén már és ha ezt túlélem akkor bármit:

A legnagyobb poén az egészben hogy a fószer még egész jól elbeszélgetett velem Angolul és a szállásig hazavitt :)))

 

 

Indiai reggeli, útvonaltervezés

Rájöttem hogy eddig szűklátókörűen álltam a reggelihez, a "hagyományos" Angol vagy Amerikait kértem (amikor nem adtak a szálláson) de most visszamentem oda ahol előző este vacsoráztam és amikor az étlapot kértem hát mondták hogy az reggelihez nincs, tojást kenyérrel nem adnak van viszont ROTI (a palacsinta-féleség) amibe beleteszik a tojást :))) oké jöhet. Extraként minden asztalra ki volt téve több darab pálmalevélbe csomagolt kis "batyu", abból is lehet venni ha kérsz: babos, szószos, chilis, rizses valami van benne de isteni:

Egész jó kis körtúrát terveztem erre a napra: a buszállomásról indulva kb. 1 km séta mellékúton egy kertészetig (Rainbow Garden Center), innen indul a 8-as és a 9-es út is. A 8-ason terveztem felmászni a Gunung Berembunra (1840m) majd onnan tovább a 3-as úton Brinchang felé a Sam Poh templomhoz és a 4-es úton haza. Ez persze nem teljesen így sikerült, voltak kisebb módosítások :))))

"Bevezető" séta, mászás a 8-as ösvényen a Gunung Berembun tetejére

Ahogy a buszállomás mellett sétálunk a patakparton kifelé a városból kifejezettem hangulatos a környezet, van itt egy nagy füves tér focipályával és iskolával aztán jön egy buszvégállomás,egy hindu templom az út egyik oldalán - egy mecset a másikon :)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Ahogy átsétálunk a víz fölött egy kis hídon kezdődik a 9-es ösvény de ezen csak pár száz métert mentem a kikövezett úton aztán balra ott volt a tábla a 8-hoz rögtön felfelé, innentől kőkemény mászás jön:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A kék szalagokról a fákon lehet tájékozódni (ide már szám is jutott, ott virít a 8), az erdő teljesen elvarázsolt és valóban nehéz a mászás: farönkök alatt/felett/között kúszunk-bújunk át, az egyik útelágazásnál (ami természetesen nem volt a térképen) megálltam pihenni s egy fehér azalag kézzel írt szöveggel jelezte hogy "ne menj erre, ez nem a 8-as út" :))))

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A csúcson beértem egy elég normális fickót Londonból aki 60+ évesnek tűnt és ehhez képest elég jól bírta a túrát, pár mondatot beszélgettünk és úgy tűnt hogy ismeri a környéket. Mondtam neki hogy a templomhoz megyek, azt javasolta hogy a 2-es ösvényt jól gondoljam meg, papíron "légvonalban" csak 2-3 km de három hegyet kell megmászni hozzá és elég kemény az ereszkedős része.

A csúcson nincs olyan klassz kilátás mint a másikon mert sűrű az erdő de azért van mit nézni, és vannak elég elhanyagolt tájékoztató táblák :)))) tartottam egy 20 perces pihenőt és indultam tovább lefelé a 3-as úton.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Innentől indult be igazán a "buli" a csúszós-agyagos úton lefelé csúszott rendesen úgyhogy 1x-2x visszhangzott gyönyörű nyelvünk kedvenc kötőszava :))) egyszer olyat estem hogy szerintem a szomszéd hegyen is hallották.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A piros szalag később kékre vált 3-as számozással és van egy kis szintemelkedés de egyébként ez a része már kényelmes erdei séta, néha azért elővettem a térképet amikor útelágazás jött de ahogy láttam mindegyik ösvény ugyanoda vezet kis kerülőkkel / arra kell csak figyelnünk hogy ne kanyarodjunk le az 5-ös vagy a 6-os útra mert azok visszavezetnek Tanah Ratába.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Egy jó fél órás túra után megérkezünk az utolsó útelágazáshoz ahol a szokásos táblák fogadnak, a 2-es út tábláján az apró betűre kell figyelni "nehéz (mászós) út hegynek fel/hegynek le +- 1,5 óra , kevésbé atletikusoknak 3" szóval nem a levegőbe beszélt az öreg :) a végső döntést két nyakig szaros srác segített meghozni akik ezen az úton jöttek és eléggé ki voltak merülve ... úgyhogy maradtam a könnyebb útnál a 3-on a Brinchangi golfpálya felé. Ez innentől mát tényleg sétagalopp, rövid séta lefelé némi kilátással a településre és az út végén egy elég sajátságos házilag épített szentéllyel.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Ezzel az igazi túrázásnak vége is, az erdőből rögtön egy széles betonútra érünk ahol egy drága resort és magánházak jelzik hogy ez nem a szegény "negyed" szerencsére a templomot meg lehet közelíteni a város felől is és a főútra se kell kimenni mert a golfpályához csináltak egy külön mellékutat, úgyhogy laza séta a golfpálya mellett és Brinchang "külvárosában".

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A városba konkrétan nem mentem be mert egy mellékúton lekanyarodtam rögtön a határtáblánál de így is lehet az útszélén érdekességeket látni mint a Sri Thendayuthapani Swami hundu templom ami kb. egy panelház feldíszítve szobrokkal és az All Soul's Church kicsi anglikán templom ami sajnos zárva volt. Egyébként ez itt elég vidékies rész viszont menők a helyiek dzsipjei :)))

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Sam Poh buddhista templom

Az 1972-ben épült templom a 4. legnagyobb Malajziában, pont szemben a várossal egy dombtetőn fekszik és igazán hangulatos, ez volt az első hely a mostani utamon ahol igazán éreztem egy szentély "szellemiségét", kedves szerzetesek végezték a napi teendőiket, mindenhol füstölők égtek és rengeteg szobor, csiricsáré virágok :) a hely ingyenesen látogatható viszont minden helyiségben ott az adománydoboz amibe -szokásomtól eltérően- most én is dobtam be pénzt.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Hazafelé az út már eseménytelenül telt, mellékutakon (de végig betonon) egy óra alatt visszaértem Tanah Ratába ami annak is köszönhető hogy a két város gyakorlatilag már "egybeépült", a végére rendesen elfáradtam :) 

A GPS megint furán mért de azért nagyjából stimmel a "nettó" 5 óra és 13 km bár az órám előbb lekapcsolt minthogy hazaértem...

Vacsora

Mondanom se kell hogy farkaséhes voltam, már a városhatárban be is ültem egy helyi kifőzdébe: ez volt az első alkalom hogy levest (Tom Yum rákkal) és főételt is rendeltem, tojásimádóknak jó hír hogy a tésztás csirkét még betekerték egy rántottába :))) és a szokásos dobozos kóla - az egészért 20 ringgitet fizettem (1,500 forint).