Reggeli(k), Robinson vízesés

Hogy mekkora különbségek lehetnek az árakban (nemcsak itt, egész Malajziában) azt két reggelivel szeretném érzékeltetni, az éttermek között 300 méter kb. a távolság, az első egy Kínai büfé ahol 8 ringgitet fizettem (600 forint) a második pedig az "Old Town White Coffee" tényleg ízlésesen berendezve, "profi" felszolgálókkal 24 ringgit (1,800 forint) 3x különbség közel sem volt a két étel között:

Ezt a napot már előző este (úgy-ahogy) elterveztem, az útvonal elején lesz egy kis átfedés az előző túrához képest / újra a buszmegállótól indultam a folyót követve a kis hídig ami a 8-as és a 9-es bevezetője de most nem másztam fel a hegyre hanem tovább mentem egyenesen a 9-es ösvényen a vízesés felé:

5 perc kényelmes séta után már lehet is hallani a morajlást, igazán látványos - kár hogy nem lehet lemászni a tövébe :)))

9a ösvény, vízerőmű (???)

Az eredeti tervem az volt hogy a 9a ösvényt követve leereszkedem a folyó mentén az ültetvényekhez, hazafelé pedig a hegyeken keresztül jövök vissza a jóval "húzósabb" 9b-n, na nem egészen így alakult - a térképen nincs pld. az a vasajtó amivel a 9a-t le akarták zárni, kész szerencse hogy köré a kerítést már nem sikerült felhúzni :))) így elég értelmetlen az egész:

A kaputól kb. fél órás ereszkedés jött, először arra gondoltam hogy az út meredeksége miatt (1-2 helyen kőkeményen kötelekkel lehetett csak lemászni) akarták lezárni - vagy esetleg járhatatlan az ösvény de aztán ahogyan egyre nagyobb vízvezetékcsövek mellett mentem el gyanítottam hogy valami más lesz, egy lezárt vízműtelep (illetve talán vízerőmű -annak mondjuk nem túl nagy-, nem találtam semmit erről az interneten, a Google szerint "Power Plant") az út vége.

Így utólag poénnak hangzik de kicsit be voltam szarva, mondjuk nem volt más választásom mint vagy visszafordulni (esélytelen) vagy keresztüllopakodni - gondoltam csak nem lőnek rám de aztán egy szembe jövő turista mondta hogy ugyan, ez Ázsia :)))) a legtöbb szabály "rugalmasan" értelmezhető.

Innen jó négy kilométeres séta jött egy mezőgazdasági területen (talán közigazgatásilag ez még Tanah Rata), itt tényleg keményen dolgoznak az emberek és nagyon kedvesek: integettek, köszöntek és egy helyen még gyümölccsel is kínáltak :) amiket sikerült felismernem: ugye a tea, szőlő, valamilyen dinnyeféleség, rengeteg eper (isteni), chili (paprika), káposzta és még biztos rengeteg minden :))))

9b ösvény, tó, "kalandos" fuvar hazafelé

Eredetileg ugye a 9b ösvényen szerettem volna hazamenni a hegyeken keresztül, oké de hol az út? Néztem a térképet, kérdeztem a helyieket és egy másik turistát aki mondta hogy az elég "eldugott" itt-meg-itt menjek be az erdőbe és majd megtalálom ... köszi. Gondoltam egyet és kimentem a főútra mert láttam egy nagy tavat a térképen "Habu" település előtt, biztosan megéri megnézni / hát sajnos nem: valamilyen ipari tevékenységre használják és sehol egy étterem, vagy büfé a parton esetleg egy kiülős rész vagy strand úgyhogy ide teljesen felesleges eljönni, az egyetlen látnivaló egy szép vendégház a domboldalban ami a tóra néz.

Addig rendben is van hogy eljöttem a tóhoz de haza is kellene jutni valahogy, kinézett egy 10km-es gyaloglás a főút mellett mert a taxisok rendkívül kedves emberek: próbáltam leinteni őket mire visszaintegettek és mentek tovább :))) aztán egy elég fura külsejű Indiai fazon ott szerelte az út mellett a 30-éves roncsát, megkérdeztem hogy elvinne-e és mondta hogy 15 ringgit (1,100 forint), választhattam a roncs vagy a motorja között - a kisbuszt választottam ami tényleg az eddig legdurvább élményem volt, kezdésnek nem is akart beindulni aztán egy emelkedőn fulladt le 3x de úgy voltam vele hogy mekkora poén már és ha ezt túlélem akkor bármit:

A legnagyobb poén az egészben hogy a fószer még egész jól elbeszélgetett velem Angolul és a szállásig hazavitt :)))