SIM kártya vásárlás, hajóút, megérkezés Penangba
Bevallom őszintén hogy az elmúlt pár napban kicsit "megpihentem" és annyi különböző inger ért hogy azt feldolgozni is nehéz, ezért hanyagoltam kicsit a BLOG írást de igyekszem pótolni :)
Szóval még Langkawin, Kuah-ban reggel a már jól ismert úton (a szép parkon keresztül) átsétáltam a kikötőbe és mivel bőven volt időm a délelőtti hajó indulásáig vettem egy SIM kártyát, eddig nem kellett az állandó kapcsolat de a GRAB taxirendelés nem megy internet nélkül és erre azért még szükségem lesz a hátralevő egy hónapban. A Celcom szolgáltatót választottam, az egy hónapos internet csomag 5GB adatforgalommal 50 ringgit volt (kb. 3,500 forint) / nagyon profik az értékesítők, 5 perc volt az egész "művelet".
Mivel Langkawi -> Penang belföldi járat ezért csak rápillantottak az útlevelemre és mehettem a váróba, ugyanolyan vonalkódos kapuk vannak mint a reptereken ami viszont vicces hogy a beszállás előtt kézzel írtak egy sorszámot a jegyem hátuljára (ez volt az ülőhelyem száma), telt házas volt a hajó. Szokás szerint semmit se lehetett látni az ablakból úgyhogy megnéztem 3 részt egy Netflix sorozatból és el is ment a három óra.
Hát a Georgetowni kikötő nem szép... nagyon nem, egy elég elhanyagolt épület (ami meglepő a város többi részéhez képest) viszont az óváros csak tíz perc séta ezért gyalog indultam a szállásra.
Az első körforgalomnál és a főút mellett sétálva (egy óriási füves résznél) Szingapúrban éreztem magam, az épületeken nagyon látszik a Brit örökség:
Szállás az óvárosban: Thirty Three Stewart Houze
Ezt a szállást egy másik utazó ajánlására választottam, az óváros tele van "vendégházakkal" amik sokféle lehetőséget kínálnak: vannak hostelek, egyszemélyes szobák ablak nélkül (ez mondjuk elég nyomasztó lehet) közös használatú fürdőszobával és normális "single room"-ok saját fürdővel.
Én maradtam a hálótermi ágynál mert a már bevált kapszulás stílusú és egészen otthonos az egész hely, egy éjszakára 30 ringgitet fizettem reggelivel (2,200 forint):
Penang és Georgetown, Kínai holdújév
Penang Malajzia egyik állama a Maláj-félsziget északnyugati tengerpartján és ez egyben a sziget neve is, a kb. 1000 km² területet két 10 km hosszú híd köti össze a szárazfölddel és az agglomerációval együtt több mint másfél millióan laknak itt.
Ez Malajzia egyetlen olyan része, ahol etnikailag a kíniak alkotnak a többséget: több mint 42% az indiaiak 30% képest.
Az UNESCO világörökség cím -jó eséllyel- az angol gyarmati épületeknek köszönhető, azonban itt akkor is szép a város ha elhagyjuk a 'kijelölt területet' - az óváros ráadásul a tengerparton fekszik, az egész nagyon magával ragadó.
"Georgetown", a név alapján olyan mintha Anglia egyik városában járnánk ami nem véletlen, Ők alapították egészen pontosan egy Francais Light nevű férfi 1783-ban, aki akkor Angolként a Brit Kelet Indiai társaság nevében kérte el a szigetet Kedah szultántól, cserébe védelmet ígért neki a régióra nagy fenyegetést jelentő thai-okkal szemben. Pinang néven már a 15.századtól emlegették az itt élő Kínaiak és a Sumatra szigetéről idetelepültek. Lakatlan tehát nem volt, de kétségtelenül ekkor indult virágzásnak. Light megalapította tehát Georgetownt, amit a Brit IV. György királyról nevezett el, vámmentes kikötővé tette úgyhogy özönlöttek az arab, kínai és indiai kereskedők, akik később le is telepedtek itt ezzel létrehozva egy számomra sosem látott etnikai/kulturális/vallási/gasztronómiai és építészeti "katyvaszt" / kevés olyan hely van a világon ahol három kultúra együttéléséből egy ilyen izgalmas negyedik született...
Pont a Kínai holdújévre sikerült a városba érkeznem ami a világ népességének egynegyede számára az év legnagyobb ünnepe, a dátumát minden évben elég bonyolult számításokkal határozzák meg, de az esetek többségére igaz, hogy a tavaszünnep az európai naptár február 4‑éjéhez legközelebb eső újhold napján van (ez azt jelenti, hogy a tavaszünnep mindig január 21. és február 21. közé esik) idén Január 25-26 Szombat/Vasárnap de itt egész héten tart... ami persze izgalmas mert sok érdekes szertartást és "utcabált" láttam viszont rossz mert sok menő hely zárva van és iszonyú a tömeg....
Óváros, kánikula, érdekes épületek-falfestmények
Miután kicsit pihentem elindultam várost nézni... kalap nélkül ami óriási hiba volt, néha már a helyiek is szédelegnek az utcán olyan hőség van: 34-35 fok ami a szűk utcákban 40 felettinek értődik, tényleg nem játék úgyhogy kalap, naptej, ha lehet árnyék és rengeteg víz, víz, víz (és néha kóla) :))))
Nehéz pár szóban (és képpel) visszaadni a hely hangulatát: itt a Kínai és az Indiai negyed tényleg autentikusnak tűnik, minden második házban kisbolt vagy étterem - rengeteg utcai ételárus (mondjuk az indiaiaktól nem mertem utcán enni, nagyon nem tűnt frissnek, tisztának a "cuccuk") és "coffee shop"-ok mindenütt ; elképesztő nyelvi kavalkád, a vallásról és a gasztronómiáról külön is fogok írni. Vannak szerencsére víz-újratöltő gépek és viszonylag tiszta a városkép, az óvárost simán be lehet sétálni de a tömegközlekedés is meglepően olcsó és jól szervezett, buszok vannak amikkel szinte bárhova el lehet jutni / mondjuk megtalálni a megfelelőt nem mindig egyszerű. Egy "vonaljegy" 3,40 ringgit (250 forint) és a sofőrnél is megvehető. Ami sajnálatos hogy ebben a hőségben nincs nagyon étvágyam és kávéból is csak három-négyet iszom naponta így nem tudok mindent megkóstolni :)))) próbáltam kiválogatni a legjobb utcaképeket:
Falfestmények
Az egyik legmenőbb látványosság az óvárosban a falfestmények (és fali szobrok) "hajkurászása" : a leggagyibb szomorú cicástól kezdve a lélegzetelállítóan részletes munkáig van itt minden, én annyira nem kaptam rá de külön térkép is van ahol a leghíresebbeket bejelölték (ezek közül sok selfie "barát" , úgy teljes a kép ha a turista is a részévé válik).
A leghíresebb művelője egy 34 éves Lengyel férfi, Ernest Zacharevic aki itt él Penangban és az általa látott életképeket festi meg, érdemes megnézni a weboldalát:
https://www.timeout.com/penang/art/street-art-by-ernest-zacharevic
http://www.ernestzacharevic.com/
