Indiai reggeli, útvonaltervezés

Rájöttem hogy eddig szűklátókörűen álltam a reggelihez, a "hagyományos" Angol vagy Amerikait kértem (amikor nem adtak a szálláson) de most visszamentem oda ahol előző este vacsoráztam és amikor az étlapot kértem hát mondták hogy az reggelihez nincs, tojást kenyérrel nem adnak van viszont ROTI (a palacsinta-féleség) amibe beleteszik a tojást :))) oké jöhet. Extraként minden asztalra ki volt téve több darab pálmalevélbe csomagolt kis "batyu", abból is lehet venni ha kérsz: babos, szószos, chilis, rizses valami van benne de isteni:

Egész jó kis körtúrát terveztem erre a napra: a buszállomásról indulva kb. 1 km séta mellékúton egy kertészetig (Rainbow Garden Center), innen indul a 8-as és a 9-es út is. A 8-ason terveztem felmászni a Gunung Berembunra (1840m) majd onnan tovább a 3-as úton Brinchang felé a Sam Poh templomhoz és a 4-es úton haza. Ez persze nem teljesen így sikerült, voltak kisebb módosítások :))))

"Bevezető" séta, mászás a 8-as ösvényen a Gunung Berembun tetejére

Ahogy a buszállomás mellett sétálunk a patakparton kifelé a városból kifejezettem hangulatos a környezet, van itt egy nagy füves tér focipályával és iskolával aztán jön egy buszvégállomás,egy hindu templom az út egyik oldalán - egy mecset a másikon :)

Ahogy átsétálunk a víz fölött egy kis hídon kezdődik a 9-es ösvény de ezen csak pár száz métert mentem a kikövezett úton aztán balra ott volt a tábla a 8-hoz rögtön felfelé, innentől kőkemény mászás jön:

A kék szalagokról a fákon lehet tájékozódni (ide már szám is jutott, ott virít a 8), az erdő teljesen elvarázsolt és valóban nehéz a mászás: farönkök alatt/felett/között kúszunk-bújunk át, az egyik útelágazásnál (ami természetesen nem volt a térképen) megálltam pihenni s egy fehér azalag kézzel írt szöveggel jelezte hogy "ne menj erre, ez nem a 8-as út" :))))

A csúcson beértem egy elég normális fickót Londonból aki 60+ évesnek tűnt és ehhez képest elég jól bírta a túrát, pár mondatot beszélgettünk és úgy tűnt hogy ismeri a környéket. Mondtam neki hogy a templomhoz megyek, azt javasolta hogy a 2-es ösvényt jól gondoljam meg, papíron "légvonalban" csak 2-3 km de három hegyet kell megmászni hozzá és elég kemény az ereszkedős része.

A csúcson nincs olyan klassz kilátás mint a másikon mert sűrű az erdő de azért van mit nézni, és vannak elég elhanyagolt tájékoztató táblák :)))) tartottam egy 20 perces pihenőt és indultam tovább lefelé a 3-as úton.

Innentől indult be igazán a "buli" a csúszós-agyagos úton lefelé csúszott rendesen úgyhogy 1x-2x visszhangzott gyönyörű nyelvünk kedvenc kötőszava :))) egyszer olyat estem hogy szerintem a szomszéd hegyen is hallották.

A piros szalag később kékre vált 3-as számozással és van egy kis szintemelkedés de egyébként ez a része már kényelmes erdei séta, néha azért elővettem a térképet amikor útelágazás jött de ahogy láttam mindegyik ösvény ugyanoda vezet kis kerülőkkel / arra kell csak figyelnünk hogy ne kanyarodjunk le az 5-ös vagy a 6-os útra mert azok visszavezetnek Tanah Ratába.

Egy jó fél órás túra után megérkezünk az utolsó útelágazáshoz ahol a szokásos táblák fogadnak, a 2-es út tábláján az apró betűre kell figyelni "nehéz (mászós) út hegynek fel/hegynek le +- 1,5 óra , kevésbé atletikusoknak 3" szóval nem a levegőbe beszélt az öreg :) a végső döntést két nyakig szaros srác segített meghozni akik ezen az úton jöttek és eléggé ki voltak merülve ... úgyhogy maradtam a könnyebb útnál a 3-on a Brinchangi golfpálya felé. Ez innentől mát tényleg sétagalopp, rövid séta lefelé némi kilátással a településre és az út végén egy elég sajátságos házilag épített szentéllyel.

Ezzel az igazi túrázásnak vége is, az erdőből rögtön egy széles betonútra érünk ahol egy drága resort és magánházak jelzik hogy ez nem a szegény "negyed" szerencsére a templomot meg lehet közelíteni a város felől is és a főútra se kell kimenni mert a golfpályához csináltak egy külön mellékutat, úgyhogy laza séta a golfpálya mellett és Brinchang "külvárosában".

A városba konkrétan nem mentem be mert egy mellékúton lekanyarodtam rögtön a határtáblánál de így is lehet az útszélén érdekességeket látni mint a Sri Thendayuthapani Swami hundu templom ami kb. egy panelház feldíszítve szobrokkal és az All Soul's Church kicsi anglikán templom ami sajnos zárva volt. Egyébként ez itt elég vidékies rész viszont menők a helyiek dzsipjei :)))

Sam Poh buddhista templom

Az 1972-ben épült templom a 4. legnagyobb Malajziában, pont szemben a várossal egy dombtetőn fekszik és igazán hangulatos, ez volt az első hely a mostani utamon ahol igazán éreztem egy szentély "szellemiségét", kedves szerzetesek végezték a napi teendőiket, mindenhol füstölők égtek és rengeteg szobor, csiricsáré virágok :) a hely ingyenesen látogatható viszont minden helyiségben ott az adománydoboz amibe -szokásomtól eltérően- most én is dobtam be pénzt.

Hazafelé az út már eseménytelenül telt, mellékutakon (de végig betonon) egy óra alatt visszaértem Tanah Ratába ami annak is köszönhető hogy a két város gyakorlatilag már "egybeépült", a végére rendesen elfáradtam :) 

A GPS megint furán mért de azért nagyjából stimmel a "nettó" 5 óra és 13 km bár az órám előbb lekapcsolt minthogy hazaértem...

Vacsora

Mondanom se kell hogy farkaséhes voltam, már a városhatárban be is ültem egy helyi kifőzdébe: ez volt az első alkalom hogy levest (Tom Yum rákkal) és főételt is rendeltem, tojásimádóknak jó hír hogy a tésztás csirkét még betekerték egy rántottába :))) és a szokásos dobozos kóla - az egészért 20 ringgitet fizettem (1,500 forint).