Buszút Kuala Lumpurból, Taxi, szállás
Reggel a TBS állomásra úgy mentem ki metróval hogy nem vettem meg előre a jegyet Melakába, annyira sok a járat hogy 5 perc alatt kaptam jegyet egy fél órával később induló buszra, így hogy az ember ismeri a járást tényleg mint "kés-a-vajon" vágtam át a csarnokon; ami praktikus hogy központi jegyárusító rendszer van (automata és személyes is) szóval az ott dolgozó kiteszi eléd a kijelzőre az induló járatokat (társaság, ár, utazási idő) és ezek alapján választasz :) 10 ringgitet fizettem (750 forint) a pontosan két órás útért ami teljesen eseménytelenül telt, autópálya ...
Megérkezve a Melakai központi buszállomásra próbáltam GRAB sofőrt hívni de összevissza dobált a GPS a térképen úgyhogy egy helyi taxissal rövid alkudozás után megállapodtunk 15 ringgitben a szállásig.
A "Once In Peninsula" kifejezetten kellemes magánszállás az olcsóbbik fajtából, egy üzletsoron két étterem és egy 7-11 bolt közé van beékelődve (pirossal bekarikáztam a kis ajtót):
Igazából a szállásadóval nem is találkoztam (BOOKING foglalás, kártyával fizettem), kódos a bejárati ajtó / kulcs a zárban (mindent WhatsApp-on intéztünk) és a teljesen normális szobát (klímával, közös fürdővel) 40 ringgit/éjszakáért kaptam (3,000 forint). A reggeli önkiszolgáló de teljesen korrekt: kávé/tea, müzli, kenyér mogyoróvajjal és lekvárral.
Jópofa a dekoráció és egy galérián (a szobák fölött) van a közösségi tér, ilyen megoldást nem láttam még Malajziában :)))
Melaka
Közigazgatásilag Melaka már "nagyváros" kb. 500.000 lakossal és az azonos nevű megye (vagy kerület) székhelye, egy Parameswara nevű Hindu uralkodó (későbbi szumátrai herceg) alapította az 1400-as években aki Ázsiai kereskedelmi csomóponttá fejlesztette a várost (eleinte főleg fűszert szállítottak Európába) ezért lett érdekes a Portugáloknak majd később a Hollandoknak (ahogy terjeszkedni kezdtek a régióban pld. Jáva szigetén) és aztán persze jöttek a Brittek :)))) - a második világháborúban Japán megszállás alatt álltak 1942-45 között majd Malajzia függetlenségének 1963-as kikiáltásáig ismét Brit gyarmat lettek.
Melakát szokás "hétvégi városnak" is nevezni, 2-3 napot szán rá a legtöbb turista (Én is) ami bőven elég "ledarálni" a kötelező látnivalókat (sőt ezt akár egy nap alatt is meg lehet csinálni) de sokkal jobb "elveszni" az óvárosban, teljesen cél nélkül csatangolni a sikátorokban és beülni 1/1 sütire/kávéra/ebédre valahova és bámulni az utcaképet.
Akár ide is másolhatnám a Penang óvárosáról írtakat hiszen a két város közösen kapta meg a "világörökség része" címet, ami sokak szerint inkább Peanang érdeme - ami tény hogy sok a hasonlóság de azért Melaka több mint egy "kicsi Penang" hiszen az óvároson kívül ott egy fantasztikus folyópart két oldalt kávézókkal/éttermekkel és a Portugál+Holland "örökség" nyomai.
"Esős" séta az óvárosban, kávézás, ebéd, főtér
Az időjárás Kuala Lumpur óta elég változó: Melakában a két (és fél) nap alatt 3x esett de szerencsére egyik sem tartott igazán sokáig, mindig volt hova behúzódni és megvárni a végét (az egyik kisboltban 20 ringgitért azért vettem egy esernyőt).
A szállásom kb. 10 perc sétára volt az óvárostól eléggé unalmas, Ázsiában átlagos utcaképpel: alacsony házak, rengeteg kis -félig utcai- étterem, mindenféle boltok, mosodák.
Az óváros már más tészta: nehéz szelektálni a több száz kép közül amit az épületekről csináltam, teljesen vegyes a stílus/a színek és a hangulat ami biztos hogy beszippantja az embert és klassz rábukkanni kis templomokra a sikátorokban :)
Van itt annyi kávézó mint csillag az égen de még így is sikerült beleválasztanom (Calanthe Art Cafe): király dizájn és hangulat + ezerféle kávé , az Americanom-ért 10 ringgitet (750 forint) fizettem.
Az óvárosban a hídnál ebédeltem egy Bálint által javasolt kis étteremben, a "híres" rizsgolyó (egészen egyedi fűszerezéssel) szójaszósszal, csirkemellel isteni és csak 10 ringgit volt (pont mint a KV-m):
A hídon átsétálva ott az igazi turistaközpont: az óratorony és a főtér amit kicsit "túltoltak" szerintem, az egész olyan mesterséges a kis mini szélmalommal (előtte két Milka szerű tehén) pedig az óratorony és a régi keresztény templom szépek:
A főtér a gyülekezőhelye egész Malajzia (eddig) számomra legtaszítóbb "találmányának" Hello Kitty-s és hasonló Manga témájúra díszített riksák (helyi nevükön: tuktuk) üvöltő Ázsiai zenével, -különösen este, tökig ledekkel kivilágítva- a víz kiver tőlük:
A’ Famosa "erőd" és St Paul's templom + Portugál "kapu"
A főtér mellett közvetlenül a vízparton látható A'Famosa ("A Híres") Portugál erőd romjai ami igazából csak egy restaurált falrész pár ágyúval de ha jól értettem a táblát maga a templom és a "kapu" is a része volt eredetileg.
Az erődöt 1511-ben építették és egészen 1807-ig használta mindhárom megszálló:
Portugálok (1511–1641)
Hollandok (1641–1795)
Britek (1795–1807)
A Szent Pál templom már látványosabb; csak pár lépcsőt kell megmásznunk a főtértől a dombtetőre ahonnan remek a kilátás és a romok is lenyűgözőek:
A domb túloldalán pedig egyszerűen csak Portugál kapuként hivatkoznak erre a romra, gondolom a régi erőd része volt:
Folyópart, esti fények
Számomra ez volt az igazi "attrakció", az erőd oldalától indulva (itt az első híd előtt van a kikötő a folyami turistahajónak) kilométereket sétálhatunk a folyó mindkét partján bámulva a rengeteg szállást, éttermet, kávézót és érdekes épületet: egyedi a hangulata (sokan a helyiek közül is itt vacsoráznak de bicikliznek és futnak is a vízparton), állandóan "ingáztam" (kis hidakon) a két part között hogy mikor melyik oldalt fotózzam :))))
