Buszút Tanah Ratából Kuala Lumpurba
Bár nagyon éveztem a túrázásokat és a kellemes hegyi levegőt de lassan el kellett köszönnöm Cameron Highlands-től, eredetileg úgy terveztem hogy innen Melakába megyek de Kuala Lumpurban mindenképp át kell szállni (elvileg van közvetlen járat de most nem elérhető) így beiktattam két éjszakát a "nagyvárosban".
Továbbra is fura hogy tud megélni ennyi társaság ennyi járatot fenntartva, mindenesetre az utazónak ez jó: előző nap kisétáltam a buszmegállóba és 35 ringgitért (2,600 forint) négy időpontból is választhattam KL-TBS állomásra.
Az út 4 óra, pontosan indultunk és (egy mosdószünettel féltávnál) pontosan is érkeztünk meg - az út első része a szerpentinen ismét nagyon látványos és dülőngélős :))) de utána szimpla autópálya a nagyvárosig. Szokás szerint hosszú ujjú pólóban+kardigánban ültem a "kellemes" 18 fokban...
TBS buszállomás, metrózás
A TBS (Terminal Bersepadu Selatan) 2011-óta a központi buszpályaudvar távolsági járatokhoz, irgalmatlan nagy és elég jól szervezett: 60 busz platformmal, 150 taxit befogadó "droszt"-tal és 1000 gépkocsinak parkolóval több szinten. Valójában egy reptér és egy pláza keveréke mindennel amit el tudtok képzelni: vonalkódos beléptető kapuk, LCD kijelzők, kajaudvar vagy 20 étteremmel a felső szinten és rengeteg bolt... ami továbbra is nagyon király hogy akárkit megszólítottam megpróbált segíteni, útbaigazítani :)
A metró (illetve elővárosi vasút) közlekedés elsőre kicsit zavaros: van kilenc vonal (és még ki tudja hány "alvonal") amit négy cég üzemeltet :))) így előfordulhat hogy nem is tudunk kombinált jegyet venni a célállomásig mert az átszálláskor egy teljesen másmilyen automata fogad minket :))) a TBS-től egy felüljárón átsétálva nekem szerencsére elsőre "csak" a Bandar Tasik Selatan ->> Pudu LRT 4-es vonalon kellett mennem 5 megállót, a RAPID-KL "vonaljegy" ami egy kis kék műanyag TOKEN 3 ringgit (220 forint) volt. A jegyautomatához tényleg nem kell segítség, egy gombnyomás Angolra váltani majd rábökni a célállomásra és fizetni :)
D'majestic Place by Homes Asian apartmanház
Úgy döntöttem hogy közel egy hónap hostelben alvás után megérdemlek némi "luxust", ezt az apartmanházat egy ismerős ajánlására választottam mert van tetőtéri panorámás medencéje és az ár ehhez képest több mint baráti: egy 35 nm2 apartman franciaággyal és konyhával 100 ringgit volt egy éjszakára (7,500 forint) ami tényleg nem sok... a PUDU állomástól mindössze 500 méteres séta távolságra.
A bejelentkezést ennél jobban nem lehet leegyszerűsíteni: semmi kaució vagy papírmunka, semmi útlevél csak név és BOOKING.COM foglalási szám (+ PIN kód) és két perc múlva már a liftben megyek fel a 15. emeletre (a tetőtér és a medence a 20-on van).
A szoba király (vasaló és hajszárító is bekészítve), azért itt-ott már kopik a festés és a klíma is hangos + a legolcsóbb szobáknak (mint az enyém is) az ablaka a kültéri klímadobozokra néz de ezek számomra jelentéktelen dolgok:
Gyors kipakolás és zuhany után irány a tetőtéri medence, fullos a kilátás (látni a Petronas-tornyokat) és van egy profi konditerem + kis étterem/bár úgyhogy túl fogom élni :))) az ég kicsit felhős volt de így is durva a hőség:
Természetesen este is feljöttem, a telefonom gyatra képeket csinál sötétben de a lényeg szerintem átjön - egyszerűen pazar élmény:
Kuala Lumpur "röviden", Kínai negyed majd vacsora a Jalan Alor utcában
Kuala Lumpur már igazi metropolisz, szerencsére még nem éri el a Kínai óriásvárosok méretét de az agglomerációval együtt közel 8 millió ember él itt ami elképesztő városképet eredményez: imádják a magas "torony" házakat és folyamatos a versengés a -szerintem teljesen értelmetlen- Malajzia legmagasabb épülete címért, a híres Petronas-torony a maga 452 méterével így is csak a 14. Ázsiában. Ennek tökéletesen az ellentéteként szinte kerületnyi "kicsi", öreg és sokszor elhanyagolt -régi stílusú- házak ékelődnek be a modern felhőkarcolók közé.
A közlekedés egyszerre -viszonylag- jól szervezett és mégis európai szemmel kaotikus, rengeted buszjárat van és ugye a metróhálózat is kiterjedt mégis giga-dugók vannak csúcsidőben és a rengeteg motoros miatt itt tényleg mindig mindkét irányba körbe kell nézni, mindegy hogy egyirányú-e az út vagy sem :))))
A medence után (nagy nehezen) rávettem magam hogy kimozduljak délután a városba, messzire mondjuk nem mentem: a Kínai negyed 2 km-re van ami kb. fél órás séta. Sok rosszat hallottam a gyalogos közlekedésről de az Én tapasztalatom az hogy a legtöbb helyre (igaz néha kerülőúton) el lehet sétálni, a több sávos főutakon pedig felüljárók visznek át ahonnan jól rálátni a városra:
Ahogy a metróútállomás (és van itt buszpályaudvar) mellett elhagytam a főutat azonnal megváltozott az utcakép, sokkal "szűkebb" lett a tér, zsúfoltak az utcák, kisebbek az épületek és a zsivaj mindenütt :))) kicsit elhanyagoltam a fotózást - csak szívtam magamba a hely hangulatát de azért a "híres" bevásárlóutcáról (Petaling Street) csináltam képeket: tényleg minden van itt és egész jók a másolatok de most csak nézelődtem, a vásárlást majd az út végére hagyom :))))
Itt van még pár utcára a "Central Market" ami a nevével ellentétben egy bevásárlóközpont főleg kézműves termékeknek és ajándéktárgyaknak (egyszer-kétszer egészen meglepő minőségben) ez nagyon nem az én világom de hölgyeknek "kötelező" célpont lehet :)))
A vacsorához átsétáltam kb. egy kilométert Bukit Bintang kerületbe a "Jalan Alor" kajaudvarhoz ami valójában egy teljes utca megszámlálhatatlan étteremmel (persze a sarkon KFC), eleinte csendes volt de mire befejeztem az evést már alakult a tömeg.
Választani nem könnyű, maradtam leves vonalon ami itt egyben főétel is - a húslevesem (tele tésztával és marhahússal) még normális adag volt de a "másodiknak" kért kókuszos/csirkés Tom Yumot -külön csészében rizzsel- már nem bírtam megenni akkor "üstben" hozták ki.... az egészért 40 ringhitet fizettem kólával együtt (3,000 forint).
