Kirándulóösvények, útvonaltervezés

Tanah Rata igazi kiránduló "központ", szinte minden szálláson részletes térképet adnak a túraútvonalakról amik 1-13 vannak számozva T (TRAIL) előtaggal. Nagyon sok utazási iroda hirdeti magát szervezett 4x4 Jeep-es túrákra de többekkel egyeztetve (helyiekkel és turistákkal is) a lezárt 1-es kivételével mindegyik megcsinálható átlagos kondícióval, minimális tervezéssel és egy normális térképpel. A helyiek aggodalma nem alaptalan: gyakoriak az eltévedt turisták - tavaly állítólag napokig kerestek egy Thai családot de szerencsére időben (és egészségesen) kerültek elő. Mondjuk ezt azért nem értem mert 6/8 km-nél távolabb a várostól egyik út sem megy úgyhogy szerintem nehéz elveszni, mindegy nem árt az óvatosság. 

A helyi folklór része a Thai selyembáró Jim Thompson rejtélyes eltűnése aki 1967 Március 26-án sétálni indult és soha többé nem került elő. Helyi lakosok, rendőrök, profi túravezetők és később a katonaság is keresték 11 napig de semmilyen nyomot nem találtak / számtalan összeesküvés-elmélet született de az igazság sosem derült ki.

http://www.cameron-highland-destination.com/cameron-highlands-jim-thompson.html

A túrázok legtöbbje a MAPS.ME programot használja és nekem is bevált, egyszer letölti Malajzia teljes térképét és utána internet (és mobilhálózat) nélkül segít navigálni GPS segítségével, mind a 10 ösvény rajta van a hegyek és kilátók feltüntetésével (és részletes adataival) persze az ingyenes papír-alapú térképet is vigyük magunkkal.

Cameron Highlands azért is ennyire népszerű mert az éghajlata tökéletes a túrázáshoz: átlagban 18-22 fok Január, Februárban kevés esővel így sokkal könnyebb nagyobb távokat (és szintet) megtenni mint 35 fokban :)))

Ruházatban talán a legpraktikusabb a 2-1 túranadrág aminek lecsatolható a lábszár része mert az erős aljnövényzet szúrós tud lenni, de Én remekül elvoltam hosszú térdzokniban és sortban is. Szerintem simán elfér a hosszú ujjú felső de elég lehet póló is illetve bármilyen sapka a nap ellen. Én 2 liter vizet és 2 szendvicset vittem minden nap magammal, ha nincs időnk/kedvünk készíteni lehet kapni egész normális előrecsomagoltat utcai árusoknál. Szinte minden nap a túra 2/3-nál láttam kis helyi éttermeket úgyhogy senki sem fog éhen halni :)))

10-es ösvény a Gunung Jasar-ra, 6-os a teaültetvényekhez

A fokozatosság elvét (részben) követve első nap nem akartam széthajtani magam, a kombinált 10+6 ösvény jónak tűnt egy kis hegymászással majd leereszkedve a teaültetvényekhez.

A 10-es ösvény kiindulópontja kb. 600 méteres séta a szállásomtól a Tan's Camellia parkig kb. ahogy kiérünk a városból. A park amúgy jópofa szép kerttel és pihenőpadokkal, illetve van itt egy digitális kijelzős toronyóra ami mutatja a dátumot+időt és a hőmérsékletet:

 

• 
• 
• 
• 

Az első meglepetés ezután jött, a térképen jelzett kiindulási pont jelenleg egy építési terület munkagépekkel és egy homokdombbal :)))) no para, felkaptattam rá és tényleg ott az ösvény, a kilátás pedig már most remek:

• 
• 
• 
• 

Innen már tényleg kezdődik az ösvény: egy vízmosáson elkezdünk felfelé kapaszkodni és pár perc után már pazar a kilátás környező hegyekre:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Mondjuk a hazaihoz hasonló útjelzésekre (festett jelekre a fán) ne számítsunk, vannak útjelző táblák nagyrészt elrohadva és -közel- olvashatatlanul illetve színes szalagokat (ezen az úton pirosakat) kötöttek a fákra. ez itt már kaptatósabb de a kb. 300 méteres szintet fél óra alatt meg lehet mászni.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Ahogyan kiérünk az erdőből kiszélesedik az út és megpillantjuk a magasfeszültségű vezetékeket (ezek innentől végigkísérnek minket a teaültetvényekig) itt majd elhagyjuk a 10-es ösvényt de előtte még felmásztam a hegy tetejére a kilátás miatt :) itt egy lapos sziklán az egyik tartóoszlop lábánál klassz pihenőhely van ahol több túrázóval is találkoztam:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Még egy kicsit feljebb kapaszkodva egy tisztásra értem, innen továbbmenne az ösvény de visszafordultam hogy leereszkedjek az ültetvényekhez amik már távolról látszottak a pazar kilátásban:

• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Egy darabig sétagaloppnak tűnt az agyagos úton leereszkedni majd jött egy poénos mini "híd" vascsövekből de aztán van egy kis "rambózás", ide nem rossz a hosszú gatya mert a sűrű növényzet erősen vissza akarja hódítani az ösvényt és néha alig követhető, biztos hogy ezt karbantartják és irtják mert különben hamar járhatatlan lenne - a végén még egy kis kötélen ereszkedés is van:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Ezzel a kalandos rész mára véget is ért, innentől már az ültetvények között sétálunk széles kiépített utakon és a földeken dolgozó helyiekkel is egyre gyakrabban találkozunk. Jó kis "bázisuk" van az erdő tövében egy sokat látott Mitsubishi terepjáróval :)))

• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Pár kilométer után elágazik az út és itt már látványosak a domboldali teaültetvények, én jobbra fordultam tovább a 6-os ösvényen balra pedig a főútra lehet visszajutni. Abszurd jelenet: egy roncsautó áll elhagyottan ezen a festői tájon :)))

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Ahogy sétálunk lefelé a völgybe távolról már látjuk a hatalmas ültetvényeket és egy kis falut a dombtetőn, a térképen látszott hogy egy zsákfalu így oda nem mentem fel...

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A teljes "körutat" a teaültetvényeknél nem vállaltam be hanem elindultam (balra levágva az utat) a főút felé a Bharat cég látogatóközpontjához, mivel kettő van egészen pontosan a "Cameron Valley Tea House 2"-höz. Egy kis patakon kellet átvágni, 20-30 perc kényelmes séta az ösvény végétől:

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A parkoló telel kocsival, innen már sejtettem hogy ez elég turistát hely - sokan is voltak és az árak elég "borsosak" 6-10 ringgit egy teáért ami igazán nem győzött meg bár kb. olyan volt mint egy gyorsétterem, rendelsz a kasszánál majd a sorszámoddal megkapod, mindegy a teraszról nyíló kilátásért megéri.

• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A hazaút is poénosra sikerült mert ugyan a recepciósunk előre szólt hogy az ültetvényektől vagy taxit rendelek vagy a főúton sétálok vissza, úgy voltam vele hogy majd megoldom: jelentem nem sikerült :))) GRAB nincs a környéken és az egyetlen telefonon is hívható taxis pedig nem vette fel, tétován bepróbálkoztam pár helyinél akik ugyan kedvesen de elutasítottak, 4 km nem a  világ vége úgyhogy elindultam a főúton vissza - annyira nem veszélyes mint ahogy hangzik mert egy elég széles füves sáv van az út mellett ahol gyalogolhatunk, és mivel a dombok vízelvezető árkainál betonlépcsőket építettek néhány kanyart még le is vágtam :)))

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Nem volt egy hűde' óriási túra, az órám szerint 9 km / a papírtérkép és a Google szerint 11-12 de mindegy is, gyönyörű volt és rendesen elfáradtam. A közel 4 órában a pihenők és a fotózások nincsenek benne, ilyenkor szüneteltettem az útvonalkövetést:

Buszút Penangból Tanah Ratába

A reggel 7.30-as indulást (nagy meglepetésemre) pontosan betartották, a Prangin pláza mellett áll a Komtar torony aminek az alsó szintjein szintén üzletek vannak, a felső részén pedig irodák az aljában pedig a buszállomás.

Ennek csak a jegy foglalásakor van jelentősége mert ha az óvárosból indulunk itt is felszállhatunk, felesleges kimenni a város oldalában lévő másik nagy buszállomásra. A busz egyébként szinte üres volt de komolyan fel kellett rendesen öltöznöm a klíma miatt, pulóverben ültem végig az 5 órás utat :))) 

Két nagyobb cég indít buszokat: a New Asian Travel és az Unititi Express (én ezzel jöttem) rendes, tiszta, kényelmes és az ülések háttámlájában van USB töltő :)))

Maga az út kifejezetten érdekes, szokás szerint sorozatokat néztem de sokszor félretettem hogy a tájat figyeljem: jó volt végre átmenni a hídon Penangból a szárazföldre majd amikor elhagytuk Perak városát jöttek a kanyargós szerpentinek, ezért 5 óra a 250 km. Az utolsó 10km-en a Google Maps dugót mutatott, és tényleg ... itt is (mivel egy "főút" van nincs nagyon hol kerülni).

Cameron Highlands

A Cameron "felföld" 712 km2 terület Malajzia Pahang kerületében, kb. 35.000 ember él itt több kisebb településen 800 és 1,603 között tengerszint feletti magasságon. Híresen hűvös agrár-régió, egymást érik az idetelepített tea, eper, zöldségültetvények ami sajnos a dzsungel szisztematikus kiirtását jelentette és ez még jelenleg is folyik. Nevét William Gordon Cameron Brit geológusról kapta aki 1885-ben kezdte el feltérképezni a területet és mivel a hódítóknak kiváló volt "hűsölni" (az átlaghőmérséklet Január-Februárban 17-24 fok) a így folyamatosan fejlesztették - már 1930-tól megindult a turizmus.Itt található a Föld egyik legidősebb (130 millió éves) őserdeje a hegyek között.

Talán a leghangulatosabb (kis)városa Tanah Rata, igazi "backpacker" paradicsom a kirándulást szerető turistáknak rengeteg olcsó szállással és még több étteremmel, utcai árussal + vannak itt is a Penangban már megismert és megszeretett kaja-udvarok :)))

Szállás: Bricks Hostel

A szállásom egy elég érdekes üzletsoron található 10 perc sétára a buszállomástól: legalább 4 hostel és vendégház mellett bank, kisbolt, éttermek, mosoda - ahogy lemegyünk a lépcsőn rögtön ott egy 7/11 a Thaiföldről már megismert üzletlánc. Ez mondjuk elég jó mert bármikor le lehet szaladni enni vagy elintézni valamit, minden egy helyen van.

A hostel tiszta / van biliárdasztal és egy klassz közösségi tér tévével + vízautomata és egész nap lehet teázni :)

• 
• 
• 
• 

Tanah Rata rövid városnézés

Az biztos hogy itt reggel és este már kevés az eddig megszokott rövidgatya+ujjatlan+papucs "kombó", szinte mindenhova cipőben megyek és nálam a pulcsi is, ha erősebb a szél és nem süt a nap kifejezetten hűvös tud lenni.

A kisvárosnak nagyon érdekes az utcaképe és a hangulata, mintha kevesebb lenne a Kínai / több az Indiai és tudod hogy Ázsiában vagy de házak mégis emlékeztetnek a Szlovák/Lengyel kis falvakra pld. a Tátrában ahova sokat járunk kirándulni, még a "kötelező" kis patak is megvan a buszpályaudvar mellett.  Az üzletsor már biztos hogy a növekvő turizmussal együtt jött, szokásos kínálat és persze egy Starbucks :)))

Ami megdöbbentő hogy szinte még a drága helyek is olcsók, az első vacsorám Indiai volt csirkecomb rizzsel és zöldséggel 6 ringgitért (450 forint) és még egy elegánsabb kávézóban is csak 8 ringgitet fizettem egy olyan kávéért amit zsúrkocsin előttem készítettek el....

A buszpályaudvar kicsi de normálisan karbantartott és rendezett, ha letérünk a főútról és kicsit távolabb sétálunk a központtól lehet látni apartmanházakat és elegánsabb szállásokat is a domboldalban, ahogy elérjük a város végét ott egy nagyobb kajaudvar a "Box Port Food Court" ahol van fix áras all-you-can eat is, ezt még lehet hogy kipróbálom.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 

The Lord's Cafe+scone süti

Első nap délután már nem indultam el túrázni (jó fáradt is voltam) úgyhogy megnéztem egy népszerű kávézót a központban, ez a Lord Café' ahol állítólag a legjobb scone sütit lehet kóstolni. A helyben egyébként nincs semmi előkelő de kifejezetten hangulatos, olyan mintha egy lakásba mennél be.

A scone a legtöbb helyen kapható és a Brit "örökség" része: az angol ötórai tea "jelképe" ez a pogácsára emlékeztető édes sütemény, amely már a X. század óta az angolszász gasztronómia részét képezi. Igazából önmagában nem nagy szám, a lényeg a körítésen van: a scone "élményt" a hozzáadott friss tejszínhabbal,tejszínkrémmel és valamilyen lekvárral/friss gyümölccsel együtt adja. Ebben a felállásban már valóban élményszámba megy a scone :))) hozzá egy teát kértem ha már lúd legyen kövér, tejjel :))) az egészért 8 ringgitet fizettem (600 forint):

• 
• 
• 
• 

Georgetown, gasztronómia

Már Langkawin folyamatosan kaptam az "infókat" a helyiektől és más utazóktól hogy miket kóstoljak meg ha Georgetown-ba érek: jelentem teljes képtelenség mindent végigenni pedig derekasan próbálkoztam... az is igaz hogy ebben a rohadt melegben sokkal kisebb a "fogyasztásom" mint otthon.

Állítólag Penangot évek óta dobogós helyen említik  "a világ legérdekesebb gasztronómiai úticéljai" között, az biztos hogy a maláj, indiai és kínai népek kiegészülve a nyugati hatásokkal a konyhaművészetükben valami egyedit alkotnak - egy levesimádónak mint Én igazi Kánaán :))))

A helyiek imádnak enni és esténként szinte megszállják a kajaudvarokat (Food Court) ami egyrészt jó mert kicsit a részévé válsz a város "forgatagának" másrészt nekem rossz mert túl hangosnak találom ezeket a helyeket úgyhogy sokszor a fő ebéd és vacsoraidő előtt/után ültem be kajálni. A gyomrom egyszer sem esett el (áldás az Úrnak a Coca-Coláért) 1-2 "hasmarcs" bejátszott de ennyi belefér. Igazából akkora a szórás árazásban hogy ettem kiváló tésztát csirkével 5 ringgitért (400 forint) és teljesen középszerű curryt negyvenért ... három helyet tudok kiemelni a számtalan közül (ahol ettem is nemcsak nézelődtem) :

1. Jetty Food Court (közel a vízparthoz az Art Street mellett)

2. Red Garden Food Paradise (a szállásomtól pár sarokra, szintén óváros az Oriental Hoteltől nem messze)

3. Esplanade Park Food Court (közvetlenül a kikötő mellett a főutcán a parknál)

Igazából a helyek ugyanarra az elvre épülnek: a "kajaudvaron" belül a számtalan kis étteremnél pultnál rendelsz / minden asztalon van egy sorszám és az a "számlád" majd kihozzák - az italért pedig vagy elmész magad vagy egy pincér (ez mondjuk költői túlzás, egy helyi "arc") kihozza neked és vele rendezed de mindenképp külön számolják az ételtől. Vannak kétszintes helyek is ahol felül étel alul ital, miután kényelmesen elhelyezkedtél különösen "vicces" lelépcsőzni egy kóláért :)))

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az utcán evésnek szintén megvan a maga "bája" viszont fotózni nem sokat tudtam mert mindig tele volt a kezem valami dobozzal amiből lapátoltam be a kaját :)))

Próbáltam jegyzetelni az ételek neveit amiket megkóstoltam de belekavarodtam a helyi nevekbe úgyhogy a teljesség igénye nélkül:

- Laksa (talán Asam Laksa és Air Itam Laksa volt a kettő amit ettem) helyi leves mindenféle alapanyagból: rák vagy csirke, lime, gyömbér, hagyma, hallé = IMÁDTAM

- Noodle Soup (sima tésztás húsleves) Kínai és Indiai "verziót" is ettem, mindenfélével lehet kérni: csirke/marha/rák - nekem a Kínai jobban bejött mert "egyszerűbb" volt, az Indiai paradicsomos szósszal készül:

- Indiai "tál" / egy komplett "ebédmenü" a választott hússal, rizzsel, lepénnyel és zöldségekkel: bazifinom és röhejesen olcsó (7 ringgit - 500 forint)

- Penang Curry / na ez dobogós a legjobb étkezéseim listáján: alsó-felső csirkecomb brutál fűszerezéssel, chips, rizs tetején tükörtojással és zöldség "mix": 

- Chicken Satay (a szokásos csirkenyárs mogyorószósszal):

- Mee Goreng (hasonlít az indonéz Mia Gorenghez) tésztás csirke és az eddig legolcsóbb főételem / 5 ringgit volt:

És szintén a teljesség igénye nélkül a nem (teljesen) helyi ételek: Shawarma (itthon Gyros), malacsült, Burrito és Olasz pizzaszelet:

• 
• 
• 
• 

Édesség terén jóval visszafogottabb voltam (sok helyi cucc túl "gej" volt nekem) de a banános/mangós palacsintával nem lehet mellélőni és ott a ROTI vagy RO-TI ami hasonlít a palacsintára de vékonyabb és "szárazabb" jobban törik a tésztája de mézzel isteni:

 

És számomra a csúcs: a sós/édes csokis rizspuding vaníliafagyival:

És akkor még ott van a kávézás művészete amit magas szinten "űznek", rengeteg eldugott menő kis kávézó van viszont a jó kávénak meg is kérik az árát: 7-12 ringgitet fizettem (6-900 forint ami persze csak az ételárakhoz viszonyítva drága).

Jó helyek ahol jártam: 55 Café (a szállásomtól 50 méterre a sarkon) / Coffee Addict (az óvárosban) / a nagyon felkapott és trendi Awesome Canteen (a Jetty Food Court mellett) és persze a Starbucks :))))

• 
• 
• 
• 

Harmony street, vallások, templomok

A legjobban ez (egy másik utazó által készített) a miniatűr jellemzi Penang, Georgetown és a "Harmony street" vallási sokszínűségét: a Wikipédia szerint a lakosság 44.6% muszlim, 35.6% buddhista, 8.7% hindu, 5.1% keresztény, 4.6% taoista és egyéb kínai népi vallású, 1.4% más ill. felekezeten kívüli és látszólag mindenki békében él egymással.

A "Harmony street" elnevezés az itt meglévő harmóniát szimbolizálja bár ha jól tudom nem hivatalos, a térképeken "Jalan Masjid Kapitan Keling" szerepel. Én végigjártam rengeteg templomot és szentélyt az elmúlt három évben bár nem gyakorlom a vallásom és nem tartom magam "hívőnek" de mégis lenyűgöznek ezek a helyek és amit adnak az embereknek, tisztelem mindenki hitét. Viszont a mostani utamon a legtöbb szent helyet csak körbejártam mert a holdújév miatt szinte mindig tömeg volt és szándékosan nem akartam belesodródni az "ünneplésbe".

A négy legjelentősebb templom "Harmony street" 1km-es "körzetében":

1. Kapitan Keling Mosque / Kapitan Keling mecset  

Ha már hiányoltam az igazán szép mecseteket Langkawin hát Penangon megtaláltam, a helyet a 19. században alapította Cauder Mohuddeen Merican muszlim vezető, és a legnagyobb mecset a városban (a mai formáját több felújítás után érte el).

Én imaidőben jártam itt ezért nem mentem be de abszolút "turistabarát" a hely: vannak idegenvezetők és adnak ruházatot a test megfelelő elfedésére amennyiben szükséges (talán a lábat és a vállat is el kell takarni).

• 
• 
• 
• 

2. Kuan Yin Teng - "Goddess of Mercy" taoista templom

Ez a templom a szállásomtól 100 méterre volt a főutca sarkán ezért minden nap láttam és nyugodtan mondhatom hogy a holdújév alatt az ünneplés -szinte- folyamatos: mindig égtek a füstölők, imádkoztak, petárdasort gyújtottak meg (egyszer amikor a hátam mögött pukkant majdnem infarktust kaptam).

A templomot 1728-ban építették és eredetileg a tengeristennőnek Mazunak szentelték fel de ezt később egy renoválás után megváltoztatták és a templom ma is Guan Yin, az irgalom istennője előtt tiszteleg:

• 
• 
• 
• 
• 
• 

3. Sri Maha-mariamman hindu templom

A legrégebbi hindu templom Penangon: 1833-ban alapították, a bejáratait és a homlokzatot az istennők és istenek zseniális szobrai díszítik.  A nyitva tartás nem állandó: délelőtt 6.30-12.00 délután 16.30-21.00 között látogatható.

4. St.George protestáns templom

A keresztények (egészen pontosan a protestánsok) kisebbségben vannak a városban de mégis ez a templom van a legközpontibb helyen a főút mellett: az 1800-as évek elején amint a Brit Kelet-Indiai társaság megszerezte a területet és elkezdte a templom építését amit többszöri újratervezés után 1819-ben szentelte fel a Kalkuttai püspök Thomas Fanshawe Middleton. Ottjártamkor nem volt látogatható, talán egy újabb renoválás alatt áll.

• 
• 
• 
• 

Prangin "Mall", plázázás és buszjegyvásárlás

Mivel kellett pár dolgot vennem (piperecikkek, zokni, póló, szúnyogirtó) gondoltam megnézem a Prangin bevásárlóközpontot az óvárostól kb. 15 perces sétára, később a helyiek jól kiröhögtek hogy sikerült a "leggagyibbat" kiválasztanom :))) bár a célnak megfelelt de valóban nem voltak nagy ruha-világmárkák boltjai hanem inkább egy butiksor és kínai piac plázának "álcázva": 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Mivel másnap továbbutazom gondoltam személyesen veszem meg a buszjegyet (a pláza oldalában vagy 8 iroda van) ugyan "online" 10-15 százalékkal olcsóbb tud lenni de tapasztalatom szerint megéri az utazási iroda jutalékát kifizetni ha nem vagyunk biztosak benne melyik a legközelebbi buszállomás vagy szóban 3x rákérdezünk hogy akkor ugye BIZTOS hogy 7.30-kor indul, ugyanis az Ázsiai menetrendek hmmmmm: hát rugalmasak :))))

45 ringgitet (3,400 forint) fizettem egy irányba a jegyért Tanah Rata kisvárosába (Cameron Highlands), nem sok egy 250 km /5 órás/ útért. Online tervezéshez, menetrendekhez ezt a két oldalt használtam:

https://www.easybook.com/

https://12go.asia/  

Reclining Buddha templom

Amióta megérkeztem Georgetown-ba távolról figyeltem az óriás felhőkarcolókat a vízparton, mindenképp meg akartam nézni a "szállodasort" és mivel közéjük beékelődve az egyik utcában ott áll ez a templom így itt kezdtem a napot.

A -szabad fordításban- fekvő Buddha templomot (helyi nevén: Wat Chaiyamangalaram) 1835-ben építették Thai stílusban (természetesen egy Thai szerzetes ötletéből) és a 33 méteres fekvő Buddha szobra az átadás évétől (1960) egy ideig a leghosszabb ilyen szobor volt Malajziában de azóta Burmában már két nagyobb is van: egy 66 méteres Yangonban és egy 90 méteres Monywaban.

Az épületegyüttes szép, zsúfolt és hangulatos (de nekem még ez is túldíszített) viszont gyönyörű a kertje ahonnan tisztán látszik a két legközelebbi felhőkarcoló. Ami szokatlan (és kicsit lehangoló) hogy sok a koldus, bár ez a városra amúgy is jellemző: más nagyvárosokban (eddig) nem találkoztam velük. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Szálloda -és luxus apartman- sor

Pár utcára a templomtól a vízparton ott sorakoznak a legmenőbb szállodák (és mint kiderült bérelhető és megvásárolható luxus apartmanok), vagy a legtöbb Maláj ember tényleg ennyire kedves vagy nekem van szerencsém de megszólítottam az egyik sorompónál egy biztonsági őrt hogy akkor ezek most hotelek vagy lakások és kedvesen (sőt udvariasan) mondta hogy is-is, a bérleti díjról nem kérdeztem de hozzávetőleg árat mondott, ami nem is annyira sokkoló mint vártam: 2.000.000 Maláj ringgittől (150 millió forint) indulnak ami mondjuk Szingapúrhoz képest alkalmi vétel :))))

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Sajnos a tengerpartra nem lehet lemenni, végig le van zárva de próbáltam a rácson át kifotózni: teherautók és munkagépek voltak a sima homokparton úgyhogy gondolom ide is építkeznek. Ez egyébként is jellemző Georgetown-ra: menő, sikkes itt lakni úgyhogy sok Maláj szeretne ideköltözni úgyhogy mindenhol új lakások épülnek.

A vízpartra csak egy rövid szakaszon tudtam lemenni, érdekes volt a sok kis hajó és a magányos sárga csónak a luxushotel árnyékában. Ami még érdekes hogy a nagy épületek közé sok kisebb is vegyül: láttam is éttermet, bankot, egyetemet és magánházat is (sőt egy elég elhanyagolt, düledező "kúriát" is).

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Botanikus kert

A botanikus kert (Taman Botani Pulau Pinang) kicsit kifelé van a városból a Penang Hill irányába - a nagy hőségben szerettem volna egy kicsit nyugalomban sétálni, esetleg leülni a fűbe olvasni kicsit és erre tökéletes a hely.

A hely Brit "termék", 1884-ben adták át és régen egy kőbánya volt (ezt elég nehéz mondjuk elképzelni) egyébként rengeteg minden van itt (többek között): Liliom-tó, növényház, páfrány-ház, orchidea kert és egy szabadidőpark is.

A bejáratnál van egy egész jó étterem ahol egy kókusszal indítottam, továbbra se lesz a kedvencem de jobb volt mint az eddigiek (kicsit édesebb) 5 ringgittért (400 forint) ott előtted behasítják a tetejét, kapsz egy szívószálat és egy kanalat a gyümölcs részéhez - jó kis frissítő egyébként:

Az egész kertet nem volt időm bejárni (szerintem simán egy napot el lehetne itt tölteni) de a majom-ösvényt nem véletlenül nevezték el: rengeteg a makákó és elég nyugisak is amíg nem mész közel, megpróbáltam az egyik cuki kicsit lefotózni de ahogy pár méterre megközelítettem azonnal ott teremtek a szülők és elkergettek :))))

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Fort Cornwallis erőd

Miután hazataxiztam (természetesen GRAB) a botanikus kertből, egy gyors zuhany után a délutánom még szabad volt, szerencsére felhősebb lett az ég ami rossz a fotózásnak de kifejezetten jó a közérzetnek :))) a turistatérképeken kiemelt "látványosság" a kikötő melletti régi Brit erőd: Fort Cornwallis.

Az erődöt a Brit Kelet-Indiai társaság építette a 18 század végén és Charles Cornwallis (későbbi tábornok és "Earl" 1738-1805) hadnagyról nevezték el aki az Amerikai Függetlenségi háborúban is harcolt majd Írország kormányzója lett.

Előzetesen érdekesnek hangzott de ha valamit akkor ezt nyugodtan ki lehet hagyni: nem a 20 ringgittes belépő fájt (1,500 forint) hanem hogy pár ágyún és egy lőszerraktáron kívül semmi sincs itt, ezeket pedig akár az utcáról is le lehet fotózni. Az erőd nagy része egyébként is renoválás alatt van és az egyetlen dolog ami izgatott hogy felmenjek a világítótoronyba de az is le volt zárva...

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Kek Lok Si templom

A "tökéletes" időrendiséget már régen elengedtem a posztjaimban így most két napnyi túrázásról és élményről írok: a szálláson az egyik estét végigbeszélgettünk Sandro-val Svájcból, felvetettem neki hogy tervezek egy túrát a templomhoz és a Penang Hillre, nincs-e kedve jönni? Igent mondott úgyhogy reggel hívtunk egy GRAB sofőrt, egyébként is olcsó a fuvar de ha kettédobjátok szinte már röhejes: 12 ringgit volt az út (900 forint úgyhogy 450 forint fejenként) ami már a buszjegy árával vetekszik :)))

A Kek Lok Si buddhista templom a legfelkapottabb turista látványosságok közé tartozik Penangban, egy igazán monumentális épületegyüttes 10 km-re az óvárostól nyugati irányba, kb. 30 peres autóút.

A templomot 1890-1905 között építették Beow Lean szerzetes javaslatára (Ő lett az első apát is) aki korábban Kínában szolgált (ez erősen látszik a díszítésen) és spirituális okokból választotta a helyszínt Ayer Itam dombjai között hogy az épületek a tenger felé nézzenek.

A holdújév hónapjában szinte minden este ki van világítva a templom és folyamatosan ünnepelnek :) ha tehetem megnézem majd este is, mindenesetre kettős érzéseim vannak a hellyel kapcsolatban: nagyon szép a környezet, remek a kilátás a városra, lélegzetelállítóak az épületek de a belső díszítés és a templomon belüli ajándékboltok, adományládák, kívánságszalagok és papírfigurák miatt olyan bazári, vásári hatást kelt / nem ilyesmihez szoktam Thaiföldön és Indonéziában (persze ott is megvannak ezek csak nem ennyire markánsan):

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Penang Hill, Cable Car

A templomtól lefelé sétálva azon tanakodtunk hogy turistásan, a siklóval menjünk fel vagy "kőkemény túraarcok" leszünk és felsétálunk, a Penang Hill legmagasabb pontja 833 méter / ez nekünk kb. 5-600 méter szintemelkedést és 6 km távolságot jelentett ami egész jó kis "túra" legalábbis ebben a melegben jól kidöglöttünk mire felértünk :)))

Szerencsére jól döntöttünk mert király útvonal volt rengeteg látnivalóval, mondanom se kell hogy szinte 0 emberrel nem találkoztunk az ösvényen, a turistaút (a Google térképen: Penang Hill Hike) a település szélén a Pen-Hill Condo "A" társasházak tövében indul és a fákon lévő zöld nyilat kell követni a csúcsig, egyébként 90%-ban kiépített keskeny betonút ahol a helyiek folyamatosan robogóval közlekednek fel-le úgyhogy érdemes figyelni :)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Egy darabig semmi civilizáció de a csúcshoz közelítve széles autóúttá válik az ösvény - profi tájékoztató táblák vannak a sikló megállóiról (az alsók lezárva úgyhogy mindenképp érdemes a végállomáshoz menni: Upper Station) és a turista látványosságokról de boltokat és éttermeket nem mutatott mi pedig már elég éhesek voltunk, ehhez képest a végállomáson már viszonylag sok turista (főleg Ázsiaiak) és kétszintes kajaudvar 6-8 étteremmel :))))

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Úgy döntöttünk hogy siklóval megyünk le, a jegy egy irányba 15 ringgit (1,100 forint) de előtte még csináltunk pár képet a városról, innen a legpazarabb a kilátás:

• 
• 
• 
• 

A siklónál már sorba kellett állni, jó sokan voltak de bitang gyors - pár perc alatt leér :)

• 
• 
• 
• 

Hazafelé a "szokásos" filléres GRAB, hullafáradtan estünk be a szállásra :))))

101-es busz, Penang National Park, Turtle Beach

Másnap Sandro továbbutazott úgyhogy egyedül indultam a nemzeti parkba: sok utazó mondta hogy tökéletes a 101-es busz mert ugyan városnéző járat kb. 30-40 megállóval de a végállomása pont a park bejárata (egyébként ezzel lehet eljutni a közelebbi strandokhoz is).

A főutcán nem mindegyik megálló rendesen kiépített "nyugati" stílusú - sokszor csak egy kis tábla úgyhogy határozottan integetni kell ha meglátod a buszt, nálam határozottabban mert az első 40-el ment el mellettem :))) mindegy, 10 percenként jár úgyhogy nem volt gond. A jegyet a sofőrnél vettem, 3,40 ringgit volt (250 forint). A buszok 20 fokra vannak klímázva úgyhogy nem vicc: érdemes vinni hosszúujjút és valamit amit a hátadra terítesz ha fázós vagy :) 

Nem tudom mi bajuk ezeknek a sofőröknek de ez inkább egy rali-élmény volt, tol/dudál mindenkire és úgy veszi be negyvennel a kanyarokat hogy jobbra-balra repülnek az emberek. Mondjuk ennek jó oldala is van: a Google szerint 75 perces út 58 percre rövidült :) nem voltam igazán fotózós hangulatban (és a busz ablakán keresztül nem is igen lehet jó képeket csinálni) de ahogy kiérünk a városból a vízparton visz az út végig, remek a kilátás.

A nemzeti park már nem Georgetownban van hanem Teluk Nahang-nál, kis település egy duzzasztógáttal és víztározóval, itt van egyébként a lepkefarm ami nekem most kimaradt / állítólag sokkal szebb/nagyobb lesz Kuala-Lumpurban.

A busz tényleg a park bejáratánál tesz le, a belépés ingyenes csak egy gyors regisztrációt kérnek az alapadataiddal (név, állampolgárság, útlevélszám, életkor) és kapsz egy kis térképes kirándulókártyát amibe ki/belépéskor pecsételnek, tiszta "kéktúra" :))) egyébként van itt egy kikötő és az ügynökségek ajánlanak is hajóutakat de elég borsos áron: 100 ringgitet kérnének egy irányba a Turtle Beachre ami nekem nem érte meg.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A buszon elkezdtünk beszélgetni egy Német sráccal (Jonas) aki szintén a Turtle Beach-re tartott úgyhogy végül együtt mentünk, a bejárat után még 1 km a vízparton ami nagyon hangulatos viszont a pimasz kis majmok ott heverésznek a padokon/asztalokon és próbálnak lenyúlni valamit a táskádból:  

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A vízparti út végén egy kis függőhídon kell átmennünk és utána kétfelé ágazik az út: lehet a Monkey Beach és a világítótorony felé menni, előbbiről mutattak képeket: elég sok ember (sok helyi is odamegy) jet-skik és sok hajó / ehhez most amúgy sem volt hangulatom úgyhogy jobb volt a Turtle Beach-hez menni Jonassal, kb. 5 kilométeres út a dzsungelben és nagyon változatos, az első része kötelekkel egy kis felfelé kapaszkodás vízmosásokban aztán igazi erdős séta és később jönnek a menő fából és betonból készült kis hidak - kb. egy óra alatt tettük meg:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 

Egy tisztáson (és egyben táborozóhelyen) keresztül érünk le a partra ami kifejezetten szép és hangulatos, kevesen vannak és a végében sziklák + egy menő függőhíd, itt lehet továbbmenni a "meromiktikus" tóhoz (aminek a vízrétegei nem keverednek össze) de ki volt sajnos száradva.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Vizet és ételt viszont előre szóltak hogy hozzak mert a parkban semmit sem lehet venni, valóban voltak épületek a strandon de minden zárva. Kb. egy órát pihentem itt (Jonas egész napra maradt) -sajnos a víz ugyanolyan zavaros mint Langkawin- majd visszaindultam ugyanazon az ösvényen amin jöttünk, jó lett volna hajóval átmenni a Monkey Beach-re de 100 ringittet (7,400 forint) akartak kérni a "rablók" a 10 perces útért, annyit nekem nem ért meg. Visszafelé is kb. egy óra alatt megjártam és már gondolkodtam rajta hogy hívok egy GRAB sofőrt de pont indult a busz úgyhogy lenyomtam még egy "versenyt" hazafelé ugyanazzal a gyökér sofőrrel :))))

SIM kártya vásárlás, hajóút, megérkezés Penangba

Bevallom őszintén hogy az elmúlt pár napban kicsit "megpihentem" és annyi különböző inger ért hogy azt feldolgozni is nehéz, ezért hanyagoltam kicsit a BLOG írást de igyekszem pótolni :)

Szóval még Langkawin, Kuah-ban reggel a már jól ismert úton (a szép parkon keresztül) átsétáltam a kikötőbe és mivel bőven volt időm a délelőtti hajó indulásáig vettem egy SIM kártyát, eddig nem kellett az állandó kapcsolat de a GRAB taxirendelés nem megy internet nélkül és erre azért még szükségem lesz a hátralevő egy hónapban. A Celcom szolgáltatót választottam, az egy hónapos internet csomag 5GB adatforgalommal 50 ringgit volt (kb. 3,500 forint) / nagyon profik az értékesítők, 5 perc volt az egész "művelet".

Mivel Langkawi -> Penang belföldi járat ezért csak rápillantottak az útlevelemre és mehettem a váróba, ugyanolyan vonalkódos kapuk vannak mint a reptereken ami viszont vicces hogy a beszállás előtt kézzel írtak egy sorszámot a jegyem hátuljára (ez volt az ülőhelyem száma), telt házas volt a hajó. Szokás szerint semmit se lehetett látni az ablakból úgyhogy megnéztem 3 részt egy Netflix sorozatból és el is ment a három óra.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Hát a Georgetowni kikötő nem szép... nagyon nem, egy elég elhanyagolt épület (ami meglepő a város többi részéhez képest) viszont az óváros csak tíz perc séta ezért gyalog indultam a szállásra.

Az első körforgalomnál és a főút mellett sétálva (egy óriási füves résznél) Szingapúrban éreztem magam, az épületeken nagyon látszik a Brit örökség:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Szállás az óvárosban: Thirty Three Stewart Houze

Ezt a szállást egy másik utazó ajánlására választottam, az óváros tele van "vendégházakkal" amik sokféle lehetőséget kínálnak: vannak hostelek, egyszemélyes szobák ablak nélkül (ez mondjuk elég nyomasztó lehet) közös használatú fürdőszobával és normális "single room"-ok saját fürdővel.

Én maradtam a hálótermi ágynál mert a már bevált kapszulás stílusú és egészen otthonos az egész hely, egy éjszakára 30 ringgitet fizettem reggelivel (2,200 forint):

• 
• 
• 
• 

Penang és Georgetown, Kínai holdújév

Penang Malajzia egyik állama a Maláj-félsziget északnyugati tengerpartján és ez egyben a sziget neve is, a kb. 1000 km² területet két 10 km hosszú híd köti össze a szárazfölddel és az agglomerációval együtt több mint másfél millióan laknak itt. 

Ez Malajzia egyetlen olyan része, ahol etnikailag a kíniak alkotnak a többséget: több mint 42% az indiaiak 30% képest.

Az UNESCO világörökség cím -jó eséllyel- az angol gyarmati épületeknek köszönhető, azonban itt akkor is szép a város ha elhagyjuk a 'kijelölt területet' - az óváros ráadásul a tengerparton fekszik, az egész nagyon magával ragadó.

"Georgetown", a név alapján olyan mintha Anglia egyik városában járnánk ami nem véletlen, Ők alapították egészen  pontosan egy Francais Light nevű férfi 1783-ban, aki akkor Angolként a Brit Kelet Indiai társaság nevében kérte el a szigetet Kedah szultántól, cserébe védelmet ígért neki a régióra nagy fenyegetést jelentő thai-okkal szemben. Pinang néven már a 15.századtól emlegették az itt élő Kínaiak és a Sumatra szigetéről idetelepültek. Lakatlan tehát nem volt, de kétségtelenül ekkor indult virágzásnak. Light megalapította tehát Georgetownt, amit a Brit IV. György királyról nevezett el, vámmentes kikötővé tette úgyhogy özönlöttek az arab, kínai és indiai kereskedők, akik később le is telepedtek itt ezzel létrehozva egy számomra sosem látott etnikai/kulturális/vallási/gasztronómiai és építészeti "katyvaszt" / kevés olyan hely van a világon ahol három kultúra együttéléséből egy ilyen izgalmas negyedik született...

Pont a Kínai holdújévre sikerült a városba érkeznem ami a világ népességének egynegyede számára az év legnagyobb ünnepe, a dátumát minden évben elég bonyolult számításokkal határozzák meg, de az esetek többségére igaz, hogy a tavaszünnep az európai naptár február 4‑éjéhez legközelebb eső újhold napján van (ez azt jelenti, hogy a tavaszünnep mindig január 21. és február 21. közé esik) idén Január 25-26 Szombat/Vasárnap de itt egész héten tart... ami persze izgalmas mert sok érdekes szertartást és "utcabált" láttam viszont rossz mert sok menő hely zárva van és iszonyú a tömeg....

Óváros, kánikula, érdekes épületek-falfestmények

Miután kicsit pihentem elindultam várost nézni... kalap nélkül ami óriási hiba volt, néha már a helyiek is szédelegnek az utcán olyan hőség van: 34-35 fok ami a szűk utcákban 40 felettinek értődik, tényleg nem játék úgyhogy kalap, naptej, ha lehet árnyék és rengeteg víz, víz, víz (és néha kóla) :))))

Nehéz pár szóban (és képpel) visszaadni a hely hangulatát: itt a Kínai és az Indiai negyed tényleg autentikusnak tűnik, minden második házban kisbolt vagy étterem - rengeteg utcai ételárus (mondjuk az indiaiaktól nem mertem utcán enni, nagyon nem tűnt frissnek, tisztának a "cuccuk") és "coffee shop"-ok mindenütt ; elképesztő nyelvi kavalkád, a vallásról és a gasztronómiáról külön is fogok írni. Vannak szerencsére víz-újratöltő gépek és viszonylag tiszta a városkép, az óvárost simán be lehet sétálni de a tömegközlekedés is meglepően olcsó és jól szervezett, buszok vannak amikkel szinte bárhova el lehet jutni / mondjuk megtalálni a megfelelőt nem mindig egyszerű. Egy "vonaljegy" 3,40 ringgit  (250 forint) és a sofőrnél is megvehető. Ami sajnálatos hogy ebben a hőségben nincs nagyon étvágyam és kávéból is csak három-négyet iszom naponta így nem tudok mindent megkóstolni :)))) próbáltam kiválogatni a legjobb utcaképeket:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Falfestmények

Az egyik legmenőbb látványosság az óvárosban a falfestmények (és fali szobrok) "hajkurászása" : a leggagyibb szomorú cicástól kezdve a lélegzetelállítóan részletes munkáig van itt minden, én annyira nem kaptam rá de külön térkép is van ahol a leghíresebbeket bejelölték (ezek közül sok selfie "barát" , úgy teljes a kép ha a turista is a részévé válik).

A leghíresebb művelője egy 34 éves Lengyel férfi, Ernest Zacharevic aki itt él Penangban és az általa látott életképeket festi meg, érdemes megnézni a weboldalát:

https://www.timeout.com/penang/art/street-art-by-ernest-zacharevic

http://www.ernestzacharevic.com/

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Élővilág TauruTao-n

TaruTao-t a majmok "uralják", mindenhol ott vannak de felém nem mutattak agresszivitást viszont ha leteszed a táskád a földre és ott felejted rá fognak menni :))) vannak leírások az interneten hogy éjszaka és hajnalban a házaknál (pontosabban a tetőkön) randalíroznak, ezt a második éjszaka én is megtapasztaltam :))) az érdekes hangjukon még beszélgetnek is egymással és kukákat is szétszedték rendesen, hiába van mindegyik erősen lekötözve, reggel még mindig a teraszom környékén "lődörögtek" és aztán csatlakozott egy malaccsalád is:

• 
• 
• 
• 

Szerencsére az élővilág itt még érintetlen, nincs akkora turizmus hogy jelentősen befolyásolja úgyhogy a parton rákok szaladgálnak kisebb kígyók és gyíkok mocorognak az aljnövényzetben, mondjuk a dzsungelben rambózást akkor fejeztem be amikor pár méterre tőlem felbukkant egy vadkan, inkább maradtam a betonutakon.

Bringázáskor még nagyobb poén ahogy két majom az út közepén vakaródzik de ők legalább megadták a jobb kezet, viszont a vadkanok és a varánuszok tényleg "állatok" 0 közlekedési kultúrával :)))) kétszer is keresztülszaladtak előttem az úton :)))) na jó annyira be voltam szarva hogy a kezem nem bírtam felemelni úgyhogy ez nem saját kép de kb. ekkora volt:

A szúnyogokkal nagyon kell vigyázni, sprayt mindenki hozzon magával -lehetőleg valami erősebb helyi cuccot- és napkeltekor/napnyugtakor erősen ajánlott a hosszú ruházat.

Kempingezők

Ahogy az első napi bejegyzésben írtam néhányan sátraznak a szigeten, egy Felix nevű Dán sráccal egész jót beszélgettem - Ő is így nyomta egy 450 BAHT-ért (4,500 forint) vett sátorral, mondjuk amikor kérdeztem hogy aludt nem volt őszinte a mosolya - el nem tudom képelni milyen meleg lehet bent és mennyi rovar támadja meg őket éjszaka / menőnem mindenesetre menő:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Lu-Du vízesés

Mivel volt még egy szabad pár órám elindultam felfedezni egy vízesést (kettő is van a szigeten) a "szokásos" úton Ao Son felé, szépen ki volt táblázva úgyhogy begurultam a biciklivel az erőbe... egészen az első sziklás részig ahol egy nagy fa volt keresztbe az úton úgyhogy leparkoltam és séta. A térkép szerint még 600 méter, na ez nem volt igaz, az ösvény hamarosan véget ért és a patakban kellett a sziklákon végigmászni, vagy fél óráig csináltam és a GPS szerint 800 méterre voltam :))) úgyhogy visszafordultam, a túra király volt de a vízesést nem láttam:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Hajóút Penangba, meglepetés megálló Koh Khai lakatlan szigetén

A jegyem előre megvolt úgyhogy időre kimentem a kikötőbe ahol nagyon segítőkészek és elmagyarázták hogy figyeljek a jegyen lévő társaság nevére, kellet is a jó tanács mert négy különböző hajó futott be egyszerre és megjöttek az "egy órás" turisták is akiket csak kitesznek, csinálnak pár képet és mennek tovább. A szokásos "pontossággal" indultunk: 11.30 helyett 12.45 :)))))

• 
• 
• 
• 

Amikor beszálltam egy fiatal srác mondogatta hogy "VÁNSZTÁPTÚKÓLIPÉ" amit nem értettem de aztán egy Thai nő elmagyarázta hogy kikötünk egy kis lakatlan szigetre, 20 perc fotózás és séta a parton.

A sziget neve Koh Khai (van még három hasonló névvel a Thai szigetvilágban, a legismertebb Phuket mellett) és végre megértettem miért nem találtam TaruTaon a  "híres" lukas sziklát, mert nem ott van csak ez a sziget is a TaruTao Nemzeti Park része így a Google ezt dobja fel első képtalálatnak.

Ez tényleg nagy élmény volt és végre egész alakos képek is készültek rólam :)))

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Még az egy órás késéssel is kényelmesen elértem a Langkawiba tartó hajót Koh Lipéről de Penangba már esélytelen volt hogy eljutok úgyhogy Kuah-ban becsöngettem a már ismerős Hostelbe, volt szabad ágyuk úgyhogy ott aludtam és másnap reggel a 10.30 hajóval jöttem Penangba, a jegy 75 ringgit (5,600 forint) volt egy irányba / az út 3 órás.

Reggeli és bevásárlás

Az étkezéseken és a bevásárláson nincs mit agyalni: egy "étterem" és egy "bolt" van, nagyjából 30%-os felárral más szigetekhez és 50%-al a szárazföldhöz képest. Az "Angol" reggelim 120 BAHT volt (1,200 forint) egy tükörtojás, két pici virsli és két szelet pirítós dzsemmel + KV, ivóvizet csak palackozva kapni: a 1,5 literes 30 BAHT (300 forint) és érdemes estére/éjszakára betárazni mert sokszor már 16.00 körül bezárnak...

Biciklitúra

 

Az előző nap kapott térképpel felfegyverkezve már korán reggel nekiindultam, mivel a távolságok úgy-ahogy fel vannak tüntetve lehet útvonalat tervezni de a szintemelkedéssel nem számoltam: már az első "dombon" tolnom kellett fölfelé a bringát és később is 2x-3x le kellett szállnom a legmeredekebb részeknél. Az út egyébként óriási élmény, mindkét oldalt sűrű dzsungel ahonnan érdekes hangok szűrődnek ki :))))

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Ao Molac, bungalók

Ha követjük az utat egyenesen a kikötőből a domb megmászása után pár kilométerrel van Au Molac ahol szintén meg lehet szállni, ide a csomagokkal már jó fárasztó eltekerni úgyhogy főleg párok bérelnek itt bungalót és elhozzák őket a kisteherautóval a kikötőből:

A gyönyörű, pálmafás környezetben 10 ház áll 20 szállással - érdekes stílusban (középen kettéválasztva) épültek kültéri zuhanyzókkal (biztos van benti fürdőszoba is) az ár kb. 1000-1200 BAHT / éjszaka (10-12,000 forint) és van egy kis étterem ahol biciklit is lehet bérelni.

A házak mellet végig egy csodás hollywoodi partszakaszon lehet strandolni, itt aztán kipihenheti magát az ember.

Ha ez lehetséges még a tegnapinál is nagyobb medúzákat láttam a partra sodródva:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Jó kis egyórás megálló volt, felfrissültem (jött a szokásos dobozos kóla) és tekertem tovább délre, kb. 5 km a következő szakasz.

Ao Son "Ranger Station"

Tényleg nem lehet eltévedni, az út egyenesen ide vezet (és ezzel vége is, zsákutca) miután "leparkoltam"  egy kis pontonhídon átkelve leérünk a partra, unalomig ismételgetem mennyire szép így érintetlenül a tengerpart sziklákkal és pálmafákkal, egyedül pár száz méterre két épületet lehet látni amiből az egyik a Google szerint étterem... hát nem tudom mennyi vendégük lehet :))))

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Rövid fürdés után visszaindultam mert a napba még beterveztem a régi kikötő és a börtön (tábor) meglátogatását (pont a sziget túloldalán vannak) sajnos viszont nincs más út csak vissza felfelé és Au Molac után az útelágazásnál jobbra. Nem mondom hogy nem köptem ki a tüdőmet mire megmásztam újra a dombokat :))))

Ao Talo Wao

A régi kikötőig elmenni többnyire kényelmes tekerés kevés emelkedővel, egyszer kellett tolnom a biciklit felfelé.

A 12 km-es út utolsó szakasza már a vízparton fut, élmény itt biciklizni és már messziről látszik a móló:

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Szerencsére ki lehet sétálni a mólóra, nagyon látványos ez az óriás szikla. A kikötőt a helyiek még használják: pont megérkezett egy kis csónak két Orosz turistával akik nem akartak biciklizni: inkább megkerülték a vízen a szigetet :))))

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Van itt egy kis múzeum információs táblákkal a sziget (és a börtön) történetéről és egy kis makett az épületekről.

Börtön történelem, tanösvény

Becsületesen végigolvastam a táblákat és érdekes a történet, bár a valóságban inkább szörnyű lehetett: már 1937-ben hajóval idehozták az első foglyokat az öböl és az utak megépítésére majd 1941-ig a létszám folyamatosan emelkedett, a legzsúfoltabb időszakban akár 3000 rab élt itt. Szerintem mindenki egy hagyományos börtönépületre számít (Én is) de ez inkább egy bambusz és fa "házakból" álló táborkomplexum volt éppen ezért 70 évvel később már nem sok minden van meg belőle. A világháború alatt a börtön tovább üzemelt de egyre nehezebb volt a rabok ideszállítása -és a börtönőrök hathatós közreműködésével- a Penangi kereskedelmi útvonalat megsarcoló kalózok bázisa lett a sziget egészen 1946-ig amikor aztán jöttek a Brittek... és a régi hatékonyságukkal rendet nem csináltak. A börtönt végül 1948-ban zárták be és a sziget elhagyatottan állt egészen 1973-ig, utána vált a környező szigetekkel együtt nemzeti parkká.

A kikötőtől lefele gurulva az úton egy fahídhoz érünk és ha ezen végigmegyünk indul a tanösvény ami egy keskeny macskaköves út és a legjobb benne hogy "biciklibarát", körbe lehet tekerni szinte a dzsungelben kis fahidak és liánok között :)))

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Sajnos (vagy szerencsére) nem sok maradt az épületekből, a lakóházakból gyakorlatilag semmi (kivéve a kormányzó házát, annak bezzeg semmi baja - egy dombon áll) viszont az egyik büntető "lyuk" -szerintem rekonstruálva- megvan ahol az egyébként is brutális hőség gondolom elviselhetetlen volt. Valamennyire áll még egy kórházépület és lehet látni pár csillét amikkel dolgoztak, ezeken kívül csak fatörmelék és romok.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Hazaút, naplemente

Nem mondom hogy nem fáradtam el rohadtul az egész napos biciklizéstől a 34 fokban de összekapartam magam és lementem a partra naplementét nézni, kipróbáltam egy új kameraszoftvert a telefonomon ami kicsit túlszínezi a képeket (elég Photoshop gyanúsak,tudom) de egy fokkal így is jobbak az eddigieknél amik kicsit fakók voltak:

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Hajóút, megérkezés a Tarutao Nemzeti Parkba, kikötő

Már régóta szerettem volna látni egy -viszonylag- érintetlen szigetet ahol még nincs a szokásos turistaáradat és az ehhez kapcsolódó infrastruktúra ... az ötletet -ismét- Bálinttól kaptam: TaruTao szigete része egy nagy (51 szigetből álló) nemzeti parknak amit 1974-ben "alapítottak" és 1990-től az Unesco a világörökség részévé nyilvánította.

A "fő" sziget ahova én is jöttem 26 x 11 km-es és a Thai kormány irányítása alatt van, nincsenek magán vállalkozások így az elérhető szolgáltatások eléggé korlátozottak: nincs (szélessávú) internet, korlátozva van az áramellátás (kizárólag este 20.00-reggel 6.00 között elérhető) és két szálláshely bérelhető 1-1 étteremmel ... ennyi. Meg is lepődtem amikor 10 megkérdezett turistából nyolc azt se tudta hogy létezik ez a hely, hát nincs nagyon bereklámozva az biztos.

Idejutni nem különösebben bonyolult, napi hajójárat van Koh Lipéről (egy órás utazás) és a szárazföldről is Pak Bara kikötőjéből (Satun megye) a jegy egy irányba 450 BAHT (4,500 forint) a retúr pedig 900 (9,000 forint).

Ide már egy kisebb, ú.n. "Speed Boat" hozott ami nyitott és sokkal nagyobb élmény utazni vele mint a tengerjárókkal:

 

Az első meglepetés az volt hogy csak én szálltam ki a hajóból, mindenki továbbutazott és értetlenül néztek hogy ez a barna, szakállas hobbit mit akar itt csinálni :)))  a második hogy nem a borítóképen látható régi kikötőhöz érkeztünk hanem a szigeti északi részén lévőbe:

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az első kellemes meglepetés hogy a Koh Lipén kiváltott Nemzeti park belépő ide is érvényes úgyhogy nem kellett újat vennem, ahogy elhaladunk a TaruTao tábla mellett kicsit nyári tábor hangulata van a helynek:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Látogatóközpont, szállás

Nem foglaltam előre szállást tehát a látogatóközpontba úgy érkeztem hogy csak lesz valami bérelhető, az újabb kellemes meglepetés egy Angolul jól beszélő (+ kedves) recepciós volt aki elmondta hogy sokan sátraznak a parton de van kétféle bérlehető bungaló is: a fürdőszoba nélküli 500 BAHT (5,000 forint) egy éjszakára, a drágábbik saját zuhanyzóval 600 BAHT (6,000 forint) nem olcsó de én inkább az utóbbit választottam.

Motort csak a helyiek használhatnak úgyhogy a turisták vagy sétálnak vagy biciklit bérelnek, mivel azért vannak távolságok (második nap kb. 40 km-t mentem), egy király mountain bike-ot kaptam, esküszöm hogy nem a neve miatt választottam :)))) a bérleti díj 250 BAHT/nap (2,500 forint).

A szigeten teljesen elfogadható betonutak vannak, igazából térkép se kell mert elindulunk a kikötőből egyenesen és egy útelágazás van, nem nagyon lehet eltévedni...

A kis ház teraszos két egyszemélyes ággyal és korrekt fürdővel (törölköző és ásványvíz bekészítve), ez ázsiai viszonylatban hibátlan:

• 
• 
• 
• 

Toe Boo Cliff & Viewpoint

Gyors zuhany után a sziget felfedezését egy kis sziklamászással és egy kilátóval kezdtem: A Toe Boo szikla kb. a házam mögött van a kikötőnél és 500m magas, a megmászására 20 percet írtak (kaptam egy hasznos kis térképet a látnivalókról Angol leírásokkal) de szerintem 10 perc alatt simán fel lehet érni, nagyon hangulatos az ösvény: egy sziklás résszel indul aztán kőlépcsőn kapaszkodunk fel az erdőben 1-2 fapallóval kiegészítve:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Ahogy felérünk meglátjuk a kilátót benne egy kis szentéllyel:

A kilátás pedig pazar:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Punte Malaka Beach

Már a kikötő mellett elkezdődik egy hibátlan homokos partszakasz amin teljesen egyedül sétáltam 4 kilométert anélkül hogy élő emberrel találkoztam volna, délelőtt (apálykor) a sziklákon másztam végig egészen a következő strandig, szuper élmény volt. Mondjuk érdemes vízicipőben jönni (teljesen jó a Decathlonos 2,500 forintos, 2 éve azt használom) mert papucsban azért nehezebb mászni...

A bőröm kezdi feladni a harcot bármennyi naptejet is használok úgyhogy egy kendőt tettem a fejemre, Kató Néni on the Beach :))))

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A parton egy méretes medúza hevert (másnap még ennél is nagyobbakkal találkoztam) úgyhogy azért érdemes vigyázni a vízben, az óceán itt annyira nem "színes" mint Koh Lipénél de azért gyönyörű és tiszta.

Hazafelé "kirambóztam" az erdőn keresztül a betonútra és szerencsémre arra jött egy motoros sziget "ranger" úgyhogy integettem neki hogy vigyem már vissza a kikötőbe :) megúsztam a domb megmászását, így is hullafáradtan estem be az ágyba. Az éjszaka csendes volt, a majmok is békén hagytak de elég annyi hogy a másnapra készültek :))))) 

Reggeli, "Pee Pee" pékség, mosoda

Egy egész kiválót aludtam a klímás szobában, másnap már korán elindultam reggelit vadászni mert a Hostel -az egyébként egész korrekt- kávén kívül csak lekváros pirítóst kínál amire nem vágytam.

Bár Koh Lipe későn fekszik és későn is kel azért reggel nyolckor már több reggelizőhely és egy pékség (féleség) is nyitva volt (nem röhög, a neve: Pee Pee Bakery) úgyhogy 40 BAHT-ért (400 forint) kaptam egy finom fánkot és egy cukrozott édes kiflit.

Közel két hét alatt csak a ruháim egy részét hordtam (főleg ujjatlanok, sortok és a legvékonyabb pólók) de azokra már ráfért a mosás, láttam hogy van három mosógép a hostelben amikre rá volt írva hogy 90 BAHT, a recepciós hosszas könyörgésre elmutogatta hogy 9 x 10 érme kell hozzá de hogy nekem kell-e mosóport beletenni na arra már nem válaszolt úgyhogy hagytam a fenébe és elvittem a cuccaim egy mosodába. Van vagy négy hely a sétálóutcán ahol kint van a "Laundry" tábla / másnap kaptam vissza mindent kivasalva, összehajtogatva és csak 160 BAHT-ot fizettem a 3 kg ruháért, ennyit nekem megért.

Serendipity Beach

A két hosszú partszakaszon kívül 5-6 kisebb strand van Koh Lipén, végül hármat sikerült felfedezni - az első ami még a tegnapit is überelte a Serendipity Beach amit a Walking Street végén jobbra kanyarodva (követve a táblákat) kb. 15 perces sétával értem el. Az út végén kicsit kellett felfelé mászni majd szokás szerint keresztül egy Resorton, már itt leesett az állam milyen menő bungalók vannak a domboldalban de aztán megláttam a három kis öbölből álló sziklás partszakaszt.

Van néhány szolgáltatás ami csak az ott lakóknak elérhető (napozóágyak, kajak, masszázs) de ezen kívül oda fekszel ahova akarsz és mint kiderült az utolsó sziklánál simán át lehet sétálni a tegnapi Sunrise Beachre, felesleges átvágni a dombon és a bungalókon.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Nagyon ritka az ilyen tiszta víz és az ennyire látványos "színkavalkád", a Zsófitól kapott úszó szemüveggel snorkelezni indultam, mivel nincs saját normális akciókamerám ezért egy másik utazó videóját szúrom ide be / tényleg kb. ezt lehet látni: érdekes sziklák, korallok és kisebb-nagyobb halrajok között úszol.

 

Reggae bár chillezés

Ebédidőben végigsétáltam a parton a Sunrise Beach irányába és megláttam egy babzsák-foteles, menő reaggae stílusú helyet ahova beültem (pontosabban befeküdtem) a szokásos kólámra és rendeltem egy Pad Thai-t, elég jó volt :) és parti "szórakozóhelyhez" képest nem drága: 150 BAHT-ot fizettem (1,500 forint).

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Buddhista templom az erdőben

Ahogy a strandról felérünk a "főutcára" továbbra is jól lehet követni a táblákat, a délutánt (és a napot is) a Sunset Beachen zártam de útközben belefutottam egy teljesen természetesen, sziklára festett szentélybe:

• 
• 
• 
• 

És persze amiről nem szoktak a BLOG-ok szólni és a legtöbben nem beszélnek hogy milyen körülmények között élnek a helyiek akik kiszolgálják ezt a luxust: szerényen, nagyon szerényen összeeszkábált viskókban és mindenhol kosz-szemét:

• 
• 
• 
• 

Sunset Beach

A napot itt fejeztem be egy jó kis olvasás+úszás kombóval, hangulatos kis strand a végében egy sziklára épült étteremmel, a homokban ott volt egy "FREE SEX" tábla de hiába kerestem hol lehet benevezni :))))

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
•