Reggeli és bevásárlás
Az étkezéseken és a bevásárláson nincs mit agyalni: egy "étterem" és egy "bolt" van, nagyjából 30%-os felárral más szigetekhez és 50%-al a szárazföldhöz képest. Az "Angol" reggelim 120 BAHT volt (1,200 forint) egy tükörtojás, két pici virsli és két szelet pirítós dzsemmel + KV, ivóvizet csak palackozva kapni: a 1,5 literes 30 BAHT (300 forint) és érdemes estére/éjszakára betárazni mert sokszor már 16.00 körül bezárnak...
Biciklitúra
Az előző nap kapott térképpel felfegyverkezve már korán reggel nekiindultam, mivel a távolságok úgy-ahogy fel vannak tüntetve lehet útvonalat tervezni de a szintemelkedéssel nem számoltam: már az első "dombon" tolnom kellett fölfelé a bringát és később is 2x-3x le kellett szállnom a legmeredekebb részeknél. Az út egyébként óriási élmény, mindkét oldalt sűrű dzsungel ahonnan érdekes hangok szűrődnek ki :))))
Ao Molac, bungalók
Ha követjük az utat egyenesen a kikötőből a domb megmászása után pár kilométerrel van Au Molac ahol szintén meg lehet szállni, ide a csomagokkal már jó fárasztó eltekerni úgyhogy főleg párok bérelnek itt bungalót és elhozzák őket a kisteherautóval a kikötőből:
A gyönyörű, pálmafás környezetben 10 ház áll 20 szállással - érdekes stílusban (középen kettéválasztva) épültek kültéri zuhanyzókkal (biztos van benti fürdőszoba is) az ár kb. 1000-1200 BAHT / éjszaka (10-12,000 forint) és van egy kis étterem ahol biciklit is lehet bérelni.
A házak mellet végig egy csodás hollywoodi partszakaszon lehet strandolni, itt aztán kipihenheti magát az ember.
Ha ez lehetséges még a tegnapinál is nagyobb medúzákat láttam a partra sodródva:
Jó kis egyórás megálló volt, felfrissültem (jött a szokásos dobozos kóla) és tekertem tovább délre, kb. 5 km a következő szakasz.
Ao Son "Ranger Station"
Tényleg nem lehet eltévedni, az út egyenesen ide vezet (és ezzel vége is, zsákutca) miután "leparkoltam" egy kis pontonhídon átkelve leérünk a partra, unalomig ismételgetem mennyire szép így érintetlenül a tengerpart sziklákkal és pálmafákkal, egyedül pár száz méterre két épületet lehet látni amiből az egyik a Google szerint étterem... hát nem tudom mennyi vendégük lehet :))))
Ao Talo Wao
A régi kikötőig elmenni többnyire kényelmes tekerés kevés emelkedővel, egyszer kellett tolnom a biciklit felfelé.
A 12 km-es út utolsó szakasza már a vízparton fut, élmény itt biciklizni és már messziről látszik a móló:
Szerencsére ki lehet sétálni a mólóra, nagyon látványos ez az óriás szikla. A kikötőt a helyiek még használják: pont megérkezett egy kis csónak két Orosz turistával akik nem akartak biciklizni: inkább megkerülték a vízen a szigetet :))))
Van itt egy kis múzeum információs táblákkal a sziget (és a börtön) történetéről és egy kis makett az épületekről.
Börtön történelem, tanösvény
Becsületesen végigolvastam a táblákat és érdekes a történet, bár a valóságban inkább szörnyű lehetett: már 1937-ben hajóval idehozták az első foglyokat az öböl és az utak megépítésére majd 1941-ig a létszám folyamatosan emelkedett, a legzsúfoltabb időszakban akár 3000 rab élt itt. Szerintem mindenki egy hagyományos börtönépületre számít (Én is) de ez inkább egy bambusz és fa "házakból" álló táborkomplexum volt éppen ezért 70 évvel később már nem sok minden van meg belőle. A világháború alatt a börtön tovább üzemelt de egyre nehezebb volt a rabok ideszállítása -és a börtönőrök hathatós közreműködésével- a Penangi kereskedelmi útvonalat megsarcoló kalózok bázisa lett a sziget egészen 1946-ig amikor aztán jöttek a Brittek... és a régi hatékonyságukkal rendet nem csináltak. A börtönt végül 1948-ban zárták be és a sziget elhagyatottan állt egészen 1973-ig, utána vált a környező szigetekkel együtt nemzeti parkká.
A kikötőtől lefele gurulva az úton egy fahídhoz érünk és ha ezen végigmegyünk indul a tanösvény ami egy keskeny macskaköves út és a legjobb benne hogy "biciklibarát", körbe lehet tekerni szinte a dzsungelben kis fahidak és liánok között :)))
Sajnos (vagy szerencsére) nem sok maradt az épületekből, a lakóházakból gyakorlatilag semmi (kivéve a kormányzó házát, annak bezzeg semmi baja - egy dombon áll) viszont az egyik büntető "lyuk" -szerintem rekonstruálva- megvan ahol az egyébként is brutális hőség gondolom elviselhetetlen volt. Valamennyire áll még egy kórházépület és lehet látni pár csillét amikkel dolgoztak, ezeken kívül csak fatörmelék és romok.
Hazaút, naplemente
Nem mondom hogy nem fáradtam el rohadtul az egész napos biciklizéstől a 34 fokban de összekapartam magam és lementem a partra naplementét nézni, kipróbáltam egy új kameraszoftvert a telefonomon ami kicsit túlszínezi a képeket (elég Photoshop gyanúsak,tudom) de egy fokkal így is jobbak az eddigieknél amik kicsit fakók voltak:
