Hajóút

Ahogy tanácsolták, a 10.00 indulás előtt egy jó órával ott voltam a kikötőben "becsekkolni" a hajóra, jó kis ázsiai fejetlenség volt az utazási irodában - adtak egy sorszámot és ki kellett tölteni ugyanazt a kis kék Thai kártyát a személyes adatainkkal mintha repülővel érkeznénk :) mondjuk az útlevelem kapásból elvették azzal hogy később visszakapom, ez nem túl megnyugtató de így intézik úgyhogy mindenkinek el kellett fogadnia.

Minden profin kitáblázva, még volt egy biztonsági ellenőrzés (de közel sem olyan szigorú mint a reptéren, át kellett menni a kapun de akár vizes palack is lehetett a kezedben és a poggyászból se kellett kivenni semmit) a szokásos útlevélellenőrzés fotóval és ujjlenyomatvétellel majd irány a hajó.

Sajnos a Balin megtapasztalt "romantikának" itt nyoma sincs, nem lehet felmenni a fedélzetre csak lent ücsörögni a kabinban (az ablakok lesötétítve) és nézni a "Dóra a felfedezőt" amit Angol felirattal nyomtak a TV-n :))) az út Langkawiról Koh Lipére kb. 1,5 óra.

Koh Lipe, megérkezés

Koh Lipe egy kis 2 x 2,5 km mini-sziget Thaiföld délnyugati részén, közel a Maláj határhoz és maga lenne a paradicsom ha nem tolták volna kicsit túl a tömegturizmust, de erről majd később.

A hajóút gyors, kényelmes és teljesen eseménytelen volt - egy mólóra tettek ki minket ahonnan gyönyörűen látszott a sziget körvonala, és innen több körben a szokásos kis halászhajókkal vittek minket partra.

A csónakból a partra akár a vízbe is lehetne ugrani :) egyébként kisegítik az embert egy kis kilépőre és jöhet a bevándorlásiak második ellenőrzése: ekkor megértettem miért vették el az útlevelet / nem akarták hogy valaki kiugorva a hajóból csak úgy elszaladjon a szigeten és ne fizesse be a "Nemzeti park adót" ami kell is mert elég sokat kap szegény környezet itt (is) ... az útleveleket országok szerint csoportosították és keresték melyik kihez tartozik ami jó poén volt az 50-100 Japán-Kínai utassal. Pénzt már Langkawin váltottam ami jó ötletnek bizonyult 200 Thai Baht volt az adó (2,000 forint) és ez 5 napig érvényes, ha tovább maradsz újra fizetned kell.

Ahogy kilépsz a homokba a kikötőből elkap a WOW érzés, tényleg gyönyörű és annyival tisztább a víz mint Langkawin:

Walking Street, medencés Hostel

A nagyon frappánsan "Walking street"-re keresztelt főutcán 50 métert se kellett mennem a szállásig, sokat nem tudok elmondani róla: mindenféle pénzköltésre alkalmas hely kb. egy kilométeres szűk utcája, aki járt már Thai szigeten ugyanezt látta, talán egy fokkal tisztább/modernebb/rendezettebb mint Phi-Phin.

A Walking Street Hostel egy ritka kezdeményezés: a Varin Resort főleg bungalókat kínál de (nagyon okosan) kitalálták hogy néhány vegyes és csak női hálótermet is kialakítanak a hátizsákos turistáknak, így fordulhat elő hogy úszómedencés szállásom lett (mivel mindenki használhatja a resortét) 3,000 forint/éjszakáért a szekrénybe bekészített törölközővel és strandszatyorral.

A bejelentkezés kissé körülményes volt a recepciós hölgyek 0 Angol tudása miatt, tényleg nem értem hogy a vendéglátásban dolgozók miért nem tudják legalább az alapokat megtanulni, mindegy a lényeg hogy a nyolc ágyas szoba modern, újszerű és klímás az általam preferált függönyös "kapszula" elrendezéssel (lepakoltam és természetesen irány a medence):

Pattaya és Sunrise Beach

Ez a két leghosszabb és legzsúfoltabb strand a szigeten, a kikötő Pattaya Beach-en van és innen indul a sétálóutca úgyhogy egyértelmű hogy itt vannak a legtöbben, ettől még csodálatos de jó lett volna 10-15 évvel ezelőtt látni, állítólag a part amin most végig luxus szállások vannak (szerencsére óriás hoteleket nem építhettek) végig üres volt és csak a sziget közepén álltak bungalók.

Nem vagyok egyértelműen a tömegturizmus ellen mert nélküle átlagemberként sokkal kevesebb ilyen helyre jutnék el de azért érdemes lenne valahogy szabályozni az egészet mert az egykor paradicsomi szigetek mint Koh Tao, Phi-Phi, Koh Lipe és lassan Koh Phangan is úgy néznek ki mint egy vidámpark hihetetlen mértékű környezetszennyezéssel.

Szóval Pattaya Beachen rengeteg ember és 50 méterenként bár vagy étterem hangulatos babzsák foteles kiülőkkel és este fáklyákkal - tökéletes vacsorázni vagy leülni egy sörrel és nézni a vizet de strandolni nem itt fogok:

A Sunrise Beach, na az már más tészta - végig gyalogolva a sétálóutcán pont a sziget túloldalán van és egy elképesztően gyönyörű egybefüggő aranyhomokos tengerpart kb. 1,5 km hosszan, ehhez szerintem nem kell sokat hozzátenni - szuper napot töltöttem itt:

A naplemente szokás szerint káprázatos volt a parton:

Clover Guesthouse

Egy idegtépő éjszaka után köszöntem el Cenang-tól, este ugyanis befutott egy fiatal Brit csapat a hostelbe és persze közös szobába kerültünk - amikor elkezdtek bent focizni egy strandlabdával még udvariasan szóltam nekik hogy nem kéne de amikor hajnali négykor üvöltve, csatak részegen hazajöttek már kiordítottam hogy kussoljanak...

Szokás szerint GRAB-el jöttem Kuah kikötőjébe és egy éjszakára foglaltam szállást mert csúcsidőben nem egyértelmű hogy arra a hajóra kapsz is jegyet amit kinéztél (egyébként kaptam), szerintem megtaláltam a sziget legolcsóbb szállását: reggelivel 15 ringgit egy éjszaka (1,100 forint). Ehhez képest profi a hely, tiszta és nagyon hangulatos: itt is raklap-ágy van de kétszemélyes szobába kerültem és a vendégek festhetnek a falra, poénos :)

Taman Lagenda Geopark

A legtöbb utazó akivel beszéltem azt hangoztatta hogy még egy ékszakát is kár Kuah-ban tölteni annyira nincs mit csinálni, valóban nincs sok látnivaló de ezt a parkot kár lett volna kihagyni: 1996-ban nyílt meg és a "kapuja" a Gondwana Wall Langkawi délnyugati domborzatát mintázza. Valójában (szerintük) ez egy múzeum-kert amiben helyet kapott 17 mitológiai szobor: hős óriások, ogrék, mitikus madarak és hercegnők... ez a része annyira nem jött át de a növényzet csodálatos és rendezett, az viszont tényleg durva hogy ebben a hőségben túlélnek a fák / tuti hogy valamennyire öntözik őket. A park 50 hektáros úgyhogy egy darabig el lehet itt mászkálni és a végében van egy fehér kilátó szerű emelvény órával ahova mindkét irányból lépcsőn lehet felmenni.

Kuah séta, kikötő

Hát hogy is mondjam... Kuah nem szép, elég egyszerű az utcakép és a plázákat+kikötőt leszámítva elég kihalt is, legalábbis késő délután/kora este. Az úthálózat modern, 2x2 sávos főút vezet ide Cenangból, mivel elég ritka a zebra elég izgalmas az átkelés:

A kikötőbe sétálva egyébként a parkon át is el lehet jutni nem csak a főúton, van egy hangulatos kis kerti tó a nagy parkoló és a pláza mellett:

A kikötő épülete egyben a pláza is, a szokásos a felhozatal: gyors éttermek és a világmárkák boltjai, élelmiszerboltok és rengeteg bizsu - a jegyárusító ablakok a KFC mögötti soron vannak.

A másnap 10.00 hajóra kaptam jegyet Koh Lipére, egy irányba 125 ringgitért (9,400 forint). Reggel egy órával előbb kell oda menni és állítólag az utazási iroda intézi a vízum részét a Thai kormánnyal.

Eagle Square (Dataran Lang)

Kuah legjellegzetesebb pontja a 12 méteres sas szobor amit az ide érkező turisták először meglátnak, látványos csillag szerű mólóra építették és van mellette két szép épület, kár hogy belül ezek is csak a szokásos bazár sor színvonalat hozzák. Minden irányba jó a panoráma, tiszta időben a 881 méteres Gunung Raya hegy tetején lévő kilátót is látni, ide terveztem hogy felmegyek motorral de a mai napba már nem fért bele úgyhogy majd talán Thaiföldről visszafelé.

Night Market 2. felvonás

Mondták a kikötőben hogy ma itt is van éjszakai piac, kiderült hogy követjük egymást mert -nagyjából- ugyanazok az árusok tartják mint Cenangban :) - minden este máshova "vándorol" a szigeten.

Itt egyetlen hosszú utca elrendezésű és még világosban értem ide, jóval kisebb volt a tömeg mint Csütörtökön.

Jó éhes voltam úgyhogy sok mindent meg tudtam kóstolni: házi készítésű csirke burger (frankó volt csak az a fél liter édes szósz nem kellett volna rá), sült virsli pálcikán, Gyros a.k.a. Shawarma, két kicsi Satay és egy faszénen grillezett csirkecomb rizzsel:

Bed Attitude Hostel

Két éjszaka után tovább indultam északról és irány Cenang, a Bed Attitude Hostelbe - szerencsém volt mert egy német lány is oda készült úgyhogy kettédobtuk az amúgy is olcsó GRAB díját (24 ringgit - 1,800 forint).

Ez a hostel már más kategória, nagyon nagy (80-100 ágy), nagyon profi és "kapszula" elrendezésű függönnyel úgyhogy van egy kis privát szférád / 64 ringgit (4,800 forint) volt 2 éjszakára

Igazi paradicsom ez a bulizni vágyó fiataloknak, van "bár" - sokan kártyáznak és középen egy hibátlan biliárdasztal, nagy a közösségi tér itt lehet olvasni/BLOG-ot írni vagy megenni a kint vásárolt helyi kajákat.

Egy iszonyú menő töltő-konnektor van minden ágyhoz, minden szabványt támogat és ráadásul ad + 2 USB portot:

Még egy webes portált is összedobtak ami automatikusan generál minden foglaláshoz felhasználónevet/jelszót és belépve minden infó ott van plusz egy csomó dolgot el lehet online intézni (becsekkolni, taxit rendelni):

Az mondjuk durva hogy reggel amikor mindenki otthon van még mennyi papucs és cipő van a bejáratnál, aztán keresgélj :)))

Reggeli

Szerettem volna már egy igazi "beülős" reggelit enni egy jó americanoval, ajánlottak is egy helyet lent a parton - már a neve is ígéretes: "Hidden Beach House":

Nem olcsó de megérte: szinte üres volt úgyhogy vízpartra néző asztalhoz ültem, laza relax zene szólt és volt WIFI :)

Szerényen a "Big Breakfast"-et kértem ami ütött rendesen: 3 tojásos rántotta, egy pár virsli, rántott tócsni-féleség, sült gomba és paradicsom, pirítós és babragu / kiszámolhatatlan kalóriamennyiség, mondjuk ez után már csak vacsoráztam :)))

Nem voltak szégyenlősek: 40 ringgitet fizettem (2,800 forint) úgy hogy most először volt a számlán szervízdíj, túlélem, a hely tényleg nagyon hangulatos:

Cenang - "Telaga Walk"

Ami Balinak Kuta vagy Bangkoknak a Khaosan Road az Langkawinak Cenang, a helyi "Siófok" egy menő bulihely 2 kilométernyi sétálóutcával: éttermek, bárok, kávézók, SPA szalonok minden mennyiségben (van 2 Barber Shop is) és persze töménytelen szuvenírbolt a szokásos ruha és kütyükínálattal. Nem lesz a kedvencem a hely de legalább megértettem mért közel "üres" a sziget többi része, itt aztán vannak rendesen ... ez főleg este a parton és később a piacon volt feltűnő, maga a sétálóutca este kilencig-tízig viszonylag kihalt. Pár napig tényleg poén a hely de semmiképp nem töltenék el itt heteket, főleg hogy minden jóval drágább az étkezés és a szállás is.

Van természetesen bevásárlóközpont és gyors éttermek (Subway, Pizza Hut, KFC, McDonald’s és Starbucks is) a KFC-ben ettem is egy Twister menüt, a szendvicsben Cheddar sajt volt és eléggé csípett is :) ez pont nem volt drága: 14 ringgit (kb. 1,000 forint).

Tengah Beach

Lenéztem Cenang Beachre (lesznek is képek) de a napot inkább itt töltöttem, 10 perc + séta az ellenkező irányban viszont sokkal szebb és nyugodtabb / ezen a részen vannak a luxus resortok és hotelek is viszont itt nem figyelnek annyira hogy tényleg ottani vendég-e az ember, csak odaintegettem a biztonsági őrnek mosolyogva és lementem a szállás útján a partra:

Cenang Beach, naplemente

Itt a legdurvább a tömegturizmus,már délután is sokan vannak de a naplementére szinte megtelik a part... tele napágyakkal, bárokkal viszont vannak sportpályák és igazi strandfoci :) a legmenőbbek a babzsák foteles kiülős helyek ahol szól a zene, a naplemente -mint mindig- most is gyönyörű volt de az durva hogy motorcsónakokról tízesével húzzák fel ilyenkor is az embereket, tele az ég siklóernyővel.

Night Market

A hostel recepcióján mondták hogy szerencsém van mert minden Csütörtökön éjszakai piac este 18.00-23.00 között úgyhogy a naplemente nézés után a már kicsit élettel telibb sétálóutcán elsétáltam:

Aki volt már bárhol Ázsiában éjszakai piacon tudja hogy mire számíthat, itt csak a turista tömeg lepett meg: úgy látszik rendesen "promózzák" a szállások mert rengetegen voltak - durván jó dolgokat lehet enni vagy akár csak kóstolni is, itt is megvannak persze a papucs/cipő/táskaárusok de a lényeg a "street food" elképesztő dolgokat csinálnak a helyi gyümölcsökből és húsokból. Nyomatják a Satayt (grillezett csirkenyárs) itt is mint Indonéziában és mindenféle tészta/zöldség/hal/hús összekeverve gyümölcskoktélokkal és sékekkel + iszonyat mennyiségű édesség-palacsinta :)))) 

Elkövettem azt a hibát hogy délután ettem egy keveset így csak mértékkel tudtam belevetni magam a "buliba" ed egy kókuszshake és egy banános helyi süti mellett lecsúszott a diós palacsintájuk is és elhoztam egy nyársat másnap reggelre. Durva szagok és zaj van úgyhogy sokáig nem lehet bírni de mindenképp érdemes megnézni.

Az alvás úgy ahogy megint rendben volt a hostelben csak két idióta hajnalban jött haza és nem volt kulcsuk, addig dörömböltek amíg az egész szobát fel nem verték...

Reggel a szállásadómtól béreltem motort aki egy 125-t adott amivel nagyon lehet repeszteni, egy lengyel sráccal elmentünk reggelizni, török stílusú a kávéjuk de nem annyira zaccos (szerencsére) és valamilyen fehér krém volt az alján - elsőre valami tejfélének hittem de annál édesebb / mindenesetre ízlett. 

Pantai Kok

Az egész napot strandolással töltöttem :) tele van az internet olyan oldalakkal ahol összegyűjtötték a Langkawi strandokat és leírják melyiket hogy kell megközelíteni, az első amit kinéztem a Pantai Kok ami a felvonóállomáshoz van közel és két kis szigetet lehet látni közel a parthoz és ennek a végében van az a kis homoknyelv amiben apálykor át lehet sétálni egy kis szigetre:

Ami érdekes hogy 0 infrastruktúra, semmilyen étterem vagy bolt nincs úgyhogy vizet is vinni kell - egyébként gyönyörű:

Black Sand Beach

El voltam itt pár órát aztán továbbindultam a Black Sand Beach-re ami fent van északon nem messze a szállásomtól és a nevével ellentétben nem igazán fekete a homok de az tény hogy sötétebb árnyalatú. Ez számomra nem is igazán strand mert egy részén halászhajó "kikötő" van a másik része pedig sziklás, kétségkívül látványos csak apálykor ott van az a nagy iszapos kiszáradt rész:

A nap végére maradt a leglátványosabb hely: a szállásunktól 4km-t kellett továbbmotorozni az Tanjung Rhu Beach-ig ami "zsákutca" egy tengerre benyúló földnyelven és igazi turistaközpont: nagy motorparkoló, szuvenírboltok, bárok, éttermek ehhez képest alig voltak a parton.

Gyönyörű a strand szemben a tengeren álló kisebb-nagyobb sziklákkal és szigetekkel, itt majdnem ugrottak a cuccaim mert a nagy fotózkodásban ledobtam egy fa tövébe a táskám, kicsit nem figyeltem és már egy majom fosztogatta :))) szerencsére jól be volt húzva (Ázsiában ugye nyitott vagy hálós oldalzsebben semmi nem tartunk) és két japán turista csokija érdekesebb volt:

Nagyon kell vigyáznom a leégéssel, tényleg végig kentem magam de úgy látszik hogy a 30-as naptej maximum arra jó hogy a pólóm összekoszolja... most egy pár napig kendő lesz a vállamon és úgyis vettem egy menő kék gengszter-kalapot :)

Nem hittem hogy a szállásadónk macskájánál találok nagyobb élet császárát de az egyik szupermarketben mégis sikerült, a hűtőn aludt a "drága" a jégkrémek felett és arra sem ébredt fel hogy kinyitottam a mellette lévő ajtót:

Étkezés

A kajákról eddig még nem írtam, mondjuk abban a legtöbb utazó egyetért hogy Langkawi ebben a tekintetben nem varázsolja el annyira az embert de azért nagyon olcsón lehet nagyon jókat enni.

A rossz nyelvek szerint olyan hogy "autentikus" maláj étel nem létezik :) merítenek a kínai, az indiai, az indonéz és a nyugati konyhaművészetből is - sok fokhagymát, gyömbért és citromfüvet használnak. Természetesen a rizs is alap és sok tészta, a leveseseknek (mint Én) igazi kánaán.

Olyan szintű street foodot eddig nem láttam mint Thaiföldön (nincsenek utcán felállított faszenes grillek) de itt is minden 3. ház egyben étterem is "warung" elnevezéssel mint Indonéziában.

Az ár az ami megdöbbentő: ettem már 4 ringitért is .... (300 forint) és 40-ért is. Nagyon függ attól hova ül be az ember és hogy mit rendel, a legolcsóbbak a levesek és a rizses curry szerű cuccok, a sztékek/a halak és tengeri tálak drágábbak. Érdekes élmény volt a sült Tofu és a Tom Yum leves újraértelmezése paradicsomszósszal.

Kifejezetten jó volt egy helyi tengeri hal (a nevét elfelejtettem) édes szósszal, és a húsleves is nagyon bejött.

Valami azért Én se merek kipróbálni, ezt egy Lengyel srác ette !!!1 ringitért!!! reggelire, valami újságpapírba csomagolt rizses csirke volt de nagyon nem nézett jól ki:

Vallás, halászfalu

Malajziában az emberek 60 százaléka szunnita muszlim, 20 százaléka buddhista és vannak még hinduk és keresztények is, a Sea Gypsy tulajdonosa előre figyelmeztetett levélben hogy egy mecset mellett áll a háza és tényleg... a harmadik reggelig bírtam a 6.15 kelést ugyanis akkor szólal meg először a müezzin (összesen naponta ötször hívja imára a híveket). Az itteni mecsetek kívülről nem tűnnek építészeti remekműnek és nem vonzanak annyira mint máshol Ázsiában a szent helyek, azért egybe megpróbálok bejutni amíg itt vagyok.

Mielőtt elhagytam volna az első szállásomat körülsétáltam a kikötőben és a faluban, kicsit mintha a Karib Tenger Kalózai díszletei közé keveredtem volna tele Rejtői figurákkal :)))

Új szállás

GRAB-et hívtam az új szállásra költözéshez és egy hihetetlen jó arc sofőrt fogtam ki, végig dumálta az utat ami megint 20 ringit volt (1,400 forint).

A Semesta Backpacker az egyik legjobb értékelésű Hostel Langkawin, igazából semmi extra - még függöny sincs az emeletes ágyakon a nyolcfős szobában, vicces hogy most aludtam először igazán jót amióta itt vagyok (kerek 8 órát). A helyet egy -szintén hátizsákos turista- Maláj srác viszi és tényleg nagyon olcsó: 1,200 forint egy éjszaka, a Sea Gypsy majdnem 3x annyiba került. Az ágyak és a fürdő szuper tiszták, a reggeli "csináld magad" ki van téve a kenyér, vaj, lekvár, olaj, tojás, fűszerek + egy vok és mindenki azt eszik amit szeretne és természetesen maga után elmosogat.

Strandolás és naplemente

Miután kényelmesen berendezkedtem (értsd: ledobtam a hátizsákom az ágyra) mentem is le a partra, a Hostel 50 méterre van az eddig látott legszebb homokos tengerparttól amin mindkét irányban kilométereket lehet sétálni :)

Továbbra is a vízminőség az egyetlen amiben elmarad a hely Thaiföldtől, zavaros - kicsi a látótávolság de ettől még nagyon jókat lehet úszni. Egy fél óra séta után leültem egy vízparti büfébe a szokásos húslevesre majd hirtelen felkaptam a fejem: Magyar beszélgetést hallottam, két pár jött oda akikre ráköszöntem és egy egész délutános beszélgetés + sztorizgatás lett belőle (innen is üdvözlet a kalocsai brigádnak) / szintén nagy világutazók úgyhogy volt közös témánk.

Mivel grandiózus terveim már amúgy sem voltak erre a délutánra béreltem mellettük egy napágyat (a 25 ringit-1,800 forint egy napra már csak azért is sok mert a levesem 4-be került) és a Tiger sör társaságában próbáltam túlélni :)))

Ők késő délután elköszöntek de én maradtam egy helyben (kicsit be is bólintottam) úgyhogy szépen rámesteledett a parton így láttam egy gyönyörű naplementét !!!

Langkawi motorbérlés

A sziget már csak a méretéből adódóan (478 km²) is kitűnő a motorozáshoz,  forgalom alig van és a legtávolabbi pontokra is maximum 30-40 perc alatt / normális betonúton lehet eljutni. Ugyan van GRAB (ázsiai "UBER") de az mégsem ad akkora szabadságot mint egy robogó úgyhogy béreltem egy kis 50-es Yamahát, egy napra 35 ringit volt  (2,500 forint).

SkyCab és SkyBridge

Langkawi legnépszerűbb turistalátványossága a tengerszint felett 687 méterrel megalkotott, 125 m hosszú egyoszlopos "híd-kilátó" ami egy mérnöki csoda, oké hogy két hegy közé ékelődik be de az egész súly egyetlen oszlop tartja... páratlan kilátás nyílik róla (tiszta időben ellátni a szomszédos Thaiföldig-nekem sajnos nem volt ekkora szerencsém).

Egy másik látogató elég jól sikerült 360 fokos képei:

https://www.360cities.net/image/malaysia-langkawi-sky-bridge-2

https://www.360cities.net/image/malaysia-langkawi-sky-bridge-3

A SkyCab az Oriental Village látogatóközpontból indul, a robogót én még a főúton leraktam és inkább sétáltam kicsit, van itt rengeteg szuvenírbolt, elefánt séta és ezer más "látványosság" ami nekem is tetszett az a Street Food udvar - sok jó kajáldát láttam :)

A jegypénztár hivatalosan 9.30-kor nyit, én pontosan ekkor érkeztem (ráadásul Hétfői napon) és már tömeg volt, a belépő a felvonóra nem olcsó 85 ringit (~6.000 forint) és még + 6 a hídbelépő ha hajlandó vagy sétálni, +16 ha az utolsó pár száz méterre is siklóval szeretnél felmenni, Megint mázlim volt, mivel hat fős a kabin és sok társaság együtt akart beülni engem előrehívtak a "VIP sorba" hogy beüljek 5 Japán mellé :)

Állítólag ez a világ leghosszabb fesztávú felvonója,  a 2.2 kilométeres utat kb. 10 perc alatt teszi meg felfelé:

Itt már az a fajta tömegturizmus van amit nehezen tolerálok (tömeg, tolakodás, selfie "központ"), de a látvány tényleg megéri - van két körkilátó ahova fel lehet menni az állomásról majd pár száz méter séta és lépcsőzés a hídig:

Telaga Tujuh (Seven Wells) és Air Terjun vízesések

Lefelé már szerencsére nem kellett sorba állni, a felvonóból láthatunk egy vízesést a hegyoldalban ahova el lehet sétálni - igazából a kalandpark (és canopy pálya) parkolóig fel lehet menni motorral de én gyalogoltam, tökéletesen ki van építve minden: betonlépcsők, WC, zuhanyzók ... lehet hogy a "dzsungel-kaland" élmény így nincs meg viszont kulturált az egész. A 450 méteres szintemelkedést ezért már jóval kevesebben másszák meg a fentiig, talán 30-40 ember lehetett összesen a vízesésnél.

A Seven Walls gyenge "esésű" medencés stílusú, a víz zseniális - olyan 24-25 fokos lehet ami ebben a hőségben életmentő :) a kalandkedvelők a kerítésen átbújva még lejjebb mászhatnak a sziklákon, a látvány hihetetlen. Van egy hídszerű kilátó itt is, úgy látszik ez a specialitásuk a tervezőknek.

Pasir Tengkorak strand

A vízeséstől lefelé sétálva láttam hogy még bőven belefér egy strandolás, a sziget északi részén ajánlottak egy kicsi de hangulatos helyet ami kb. 20 perc távolságra volt úgyhogy átvágtam motorral a szigeten. A strand tényleg nem nagy de nagyon hangulatos, és abban is igazuk volt a helyieknek hogy mintha a víz tisztább lenne az északi részen. Sok helyi is volt a strandon, érdekes hogy sok nő még a vízben is viseli a burkát. Két órát chilleztem a parton majd egy másik úton mentem vissza a szállásra.

Kína, Kanton

Az esti séta után hullafáradtan estem be az ágyba és el is tudtam aludni de hajnal kettőkor kipattant a szemem : Jetlag  :)

Próbáltam írni az ismerősöknek a szállodai WIFI-t használva és akkor esett le hogy a nagy kínai tűzfal bizony sok mindent megfog: nincsenek Google alkalmazások, YouTube, FB, Viber, a WhatsApp pedig csak szöveget enged küldeni képet és videót nem... én most nem foglalkoztam vele de hosszabb tartózkodásra VPN-t kell telepíteni, nincs mese.

Hajnali 5.30-kor indult a busz a hotelből a reptérre, megleptek mindet egy előre csomagolt dobozos reggelivel ami elég formabontó volt: két sütitekercs, egy főtt tojás egy kis főtt kukoricával és egy főtt zöldség ami valami répaféle lehet de az íze inkább a krumplira emlékeztetett, mindent megettem :)

Repülés Malajziába

A légitársaság másodszorra nem hibázott, még előző este megkaptam a beszállókártyát így csak a biztonsági ellenőrzésen kellett átmennem, az meg már megy rutinból :) a 8.00 Kanton-Kuala Lumpur járatra kaptam jegyet és onnan kényelmesen egy órás átszállásom volt a Malaysian Airlines-al Langkawira ami talán életem legrövidebb repülőútja: 55 perc.

Langkawi, Taxi, első szállás

Már Kuala Lumpurben is meleg volt de Langkawin arcul csapott a hőség: 31 fok :D

A reptér kicsi és modern, az első benyomásom hogy sokkal kevesebb maszek sofőr próbált "letámadni" mint máshol Ázsiában - egy magyar srác BLOG-ján olvastam hogy érdemes a kijárati kioszknál taxit kérni (ott is fizetsz, nem a sofőrnek) mert FIX áras az egyes régiókba úgyhogy gyors pénzváltás után odaadtam a diszpécser hölgynek a kinyomtatott Booking foglalást és 15 perc múlva már a szálláson is voltam, az ár több mint korrekt: 20 MYR (Maláj Ringit) ami ~1,500 forint.

Első szállásom a Sea Gypsy :))) ami a sziget egyik kevéssé felkapott, csendes halászfalujában van és rászolgál a nevére: raklapon egy matrac az "ágy" és az egész környék eléggé lepattant viszont hihetetlen hangulatos, a "kert" pedig zseniális a hintával és függőággyal:

Egyelőre szerettem volna kipihenni magam és jobban szeretem az eldugott helyeket a felkapott strandoknál úgyhogy a szállásadóm tanácsára egy éppen felújítás alatt álló közeli "resort" partjához mentem, a reggeli órákban apálykor még a víz felől a homokban is meg lehetett közelíteni és csak az enyém a strand !!!

Bevezető

Szóval idén Január kilencedikén megint elindultam délkelet-ázsiába, a célpont: Malajzia ami ilyen-olyan okok miatt eddig kimaradt az életemből és a munkám megint úgy alakult hogy el tudok 50 napra menekülni a hideg elől :)

Az egész úgy indult hogy megláttam egy 300 dolláros Bécs-Langkawi repjegyet a  China Southernnél (ennek azért meglett rendesen a "böjtje" - később részletezem) elkezdtem utánanézni a látnivalóknak, szállásoknak és mivel előreláthatólag a monszun elkerüli Malajzia nyugati részét Január-Februárban rövid gondolkodás után megvettem a jegyet. 

A büdzsém most eléggé ki van számolva úgyhogy az idő nagy részére hosteleket és jóféle street food-ot terveztem, rövid kitérővel a Langkawihoz közel eső két Thai szigetre Koh Lipére és TaruTao-ra.

FlixBus

A bécsi indulás miatt kellett egy transzfer, a FlixBus (és a konkurens RegioJet is) nagyon olcsón visz (oda-vissza 6.500 forintot fizettem) közvetlenül a Schwechati reptér indulási oldalához (a 3-as Terminálnál tettek ki, innen is indult a gépem), a Népligetnél és Kelenföldön lehet felszállni - nem nagyon tudok mit írni róla: 2,5 óra kulturált (van WIFI és mosdó) buszozás.

A reptérről szintén nem sokat lehet mondani, Ferihegynél kicsit nagyobb és forgalmasabb de 10-15 perc alatt át lehet sétálni a terminálok között.

China Southern

A közös utunk már eleve döcögősen indult, rossz előérzetem volt mikor fél óra tanakodás (és két manager odahívásával) azt mondták hogy csak az utam első feléhez tudnak beszállókártyát adni (Kantonig) utána Langkawira vadásszam össze a poggyászom és csekkoljak be újra... az indok: állítólag a rendszerük nem kezel napfordulónál (01.09-ről 01.10-re) xx óránál hosszabb átszállási időt, jól van mondom ez még túlélhető.

A fedélzeten minden rendben volt de valahogy jellegzetesen kínainak tűnt minden: az érthetetlen angolsággal (vagy anélkül) kommunikáló stewardessek, az Android alapú szórakoztató rendszer ami ahogy hozzáértem lefagyott és egy kínai hibaüzenettel újraindult :) vagy a nem kikapcsolható SÁRGA égetett kínai feliratos filmek... enni egyszer adtak szokásos gépi kaját de üdítőt kínáltak végig.

A foglaláskor furcsa volt hogy a Bécs-Kantonnál nem írtak átszállást csak azt hogy +1 Ürümqi aminél a többi útitárs (is) tankolásra gondolt, ezért volt fura amikor félúton 7 óra után leszállt a gép majd minden cuccunkkal nekünk is le kellett és akkor elkezdődött egy hihetetlen bohózat: csináltak egy sort amit aztán megfordítottak és mindenki nyakba akasztós azonosítókártyát kapott, majd jött egy új security check úgy hogy épp csak kiléptünk a transzferalagútból / itt teljesen szervezetlenül ide-oda irányítottak bennünket és turkáltak a holminkban, mindenki ki volt akadva. Ezután jött egy útlevélellenőrzés + fotó készítés és mindkét kezem 4 ujjáról ujjlenyomatot vettek... volna de ez is lefagyott, a tisztviselő kijött és nemes egyszerűséggel ki/bekapcsolta majd kínai Windows 7 BOOT képernyő visszaszámol 30-ról, itt már majdnem elsírtam magam.

Ezek után egy elég zord arcú nő közölte hogy kiválasztottak poggyász ellenőrzésre, kinyitják a feladott hátizsákomat is és itt jött számomra egy nagy tanulság:

Ha Kínába mész semmi sem lehet a feladott poggyászban ami akkumulátort tartalmaz, mindegy milyen és mekkora ki kell venni - engem a szakállnyíróval fogtak meg de másoknál a GoPro vagy 4G router volt gond.

Ezek után már csak újra át kellett mennünk a biztonsági ellenőrzésen és már szállhattunk is vissza, szerencsére egy Magyar és egy Lengyel párral közösen csináltam végig az egészet így a végén már csak röhögtünk kínunkban.

A hátralevő pár órát nagyjából átaludtam, leszálltunk Kantonban - 20 perc nyomozás után meglett a csomagom, majd a transzfer pultnál közölték hogy a Langkawi járat törölve lett és nekem erről tudnom kéne... itt bevallom hogy elgurult a gyógyszerem és megmondtam nekik hogy valahogy engem el fognak juttatni Malajziába, addig innen nem mozdulok :) felhívtam az Opodot akiktől a jegyet vettem de 15 perc üdvözlő-zene után feladtam.

Ami pozitívum a légitársaságnál hogy ahogy erőszakosabb módba kapcsoltam jött is a megoldás: másnap reggel van gép de cserébe kapok 4* hotelt, transzfert és kaját / amikor rákérdeztem hogy nekem nincs Kínai vízum az útlevelemben azt mondták hogy ne törődjek vele, senki nem fogja megnézni :D szóval "belógtam" Kínába.

Az egészet összehozták szűk egy óra alatt és több "sorstárssal" már úton is voltunk a Hotel Kyriad felé:

Amikor bementünk már sejtettem hogy király lesz de az egész hely gyönyörű:

Kanton rövid városnézés

Bár iszonyúan fáradt voltam összekapartam annyira magam hogy elinduljak sétálni, egy helyi egyetemista srác mondta a hotelben hogy ez nagyon külváros és semmi élet nincs, 10 perc múlva mégis egy olyan utcabál közepén találtam magam hogy ha ilyen a csendes külváros akkor én soha nem akarom egy igazi kínai metropolisz belvárosát megtapasztalni :)  egyébként hangulatában olyan mint Saigon vagy Bangkok, kicsit vidámparkszerű ezzel a rengeteg reklámmal és óriás-kijelzővel: