Kirándulóösvények, útvonaltervezés
Tanah Rata igazi kiránduló "központ", szinte minden szálláson részletes térképet adnak a túraútvonalakról amik 1-13 vannak számozva T (TRAIL) előtaggal. Nagyon sok utazási iroda hirdeti magát szervezett 4x4 Jeep-es túrákra de többekkel egyeztetve (helyiekkel és turistákkal is) a lezárt 1-es kivételével mindegyik megcsinálható átlagos kondícióval, minimális tervezéssel és egy normális térképpel. A helyiek aggodalma nem alaptalan: gyakoriak az eltévedt turisták - tavaly állítólag napokig kerestek egy Thai családot de szerencsére időben (és egészségesen) kerültek elő. Mondjuk ezt azért nem értem mert 6/8 km-nél távolabb a várostól egyik út sem megy úgyhogy szerintem nehéz elveszni, mindegy nem árt az óvatosság.
A helyi folklór része a Thai selyembáró Jim Thompson rejtélyes eltűnése aki 1967 Március 26-án sétálni indult és soha többé nem került elő. Helyi lakosok, rendőrök, profi túravezetők és később a katonaság is keresték 11 napig de semmilyen nyomot nem találtak / számtalan összeesküvés-elmélet született de az igazság sosem derült ki.
http://www.cameron-highland-destination.com/cameron-highlands-jim-thompson.html
A túrázok legtöbbje a MAPS.ME programot használja és nekem is bevált, egyszer letölti Malajzia teljes térképét és utána internet (és mobilhálózat) nélkül segít navigálni GPS segítségével, mind a 10 ösvény rajta van a hegyek és kilátók feltüntetésével (és részletes adataival) persze az ingyenes papír-alapú térképet is vigyük magunkkal.
Cameron Highlands azért is ennyire népszerű mert az éghajlata tökéletes a túrázáshoz: átlagban 18-22 fok Január, Februárban kevés esővel így sokkal könnyebb nagyobb távokat (és szintet) megtenni mint 35 fokban :)))
Ruházatban talán a legpraktikusabb a 2-1 túranadrág aminek lecsatolható a lábszár része mert az erős aljnövényzet szúrós tud lenni, de Én remekül elvoltam hosszú térdzokniban és sortban is. Szerintem simán elfér a hosszú ujjú felső de elég lehet póló is illetve bármilyen sapka a nap ellen. Én 2 liter vizet és 2 szendvicset vittem minden nap magammal, ha nincs időnk/kedvünk készíteni lehet kapni egész normális előrecsomagoltat utcai árusoknál. Szinte minden nap a túra 2/3-nál láttam kis helyi éttermeket úgyhogy senki sem fog éhen halni :)))
10-es ösvény a Gunung Jasar-ra, 6-os a teaültetvényekhez
A fokozatosság elvét (részben) követve első nap nem akartam széthajtani magam, a kombinált 10+6 ösvény jónak tűnt egy kis hegymászással majd leereszkedve a teaültetvényekhez.
A 10-es ösvény kiindulópontja kb. 600 méteres séta a szállásomtól a Tan's Camellia parkig kb. ahogy kiérünk a városból. A park amúgy jópofa szép kerttel és pihenőpadokkal, illetve van itt egy digitális kijelzős toronyóra ami mutatja a dátumot+időt és a hőmérsékletet:
Az első meglepetés ezután jött, a térképen jelzett kiindulási pont jelenleg egy építési terület munkagépekkel és egy homokdombbal :)))) no para, felkaptattam rá és tényleg ott az ösvény, a kilátás pedig már most remek:
Innen már tényleg kezdődik az ösvény: egy vízmosáson elkezdünk felfelé kapaszkodni és pár perc után már pazar a kilátás környező hegyekre:
Mondjuk a hazaihoz hasonló útjelzésekre (festett jelekre a fán) ne számítsunk, vannak útjelző táblák nagyrészt elrohadva és -közel- olvashatatlanul illetve színes szalagokat (ezen az úton pirosakat) kötöttek a fákra. ez itt már kaptatósabb de a kb. 300 méteres szintet fél óra alatt meg lehet mászni.
Ahogyan kiérünk az erdőből kiszélesedik az út és megpillantjuk a magasfeszültségű vezetékeket (ezek innentől végigkísérnek minket a teaültetvényekig) itt majd elhagyjuk a 10-es ösvényt de előtte még felmásztam a hegy tetejére a kilátás miatt :) itt egy lapos sziklán az egyik tartóoszlop lábánál klassz pihenőhely van ahol több túrázóval is találkoztam:
Még egy kicsit feljebb kapaszkodva egy tisztásra értem, innen továbbmenne az ösvény de visszafordultam hogy leereszkedjek az ültetvényekhez amik már távolról látszottak a pazar kilátásban:
Egy darabig sétagaloppnak tűnt az agyagos úton leereszkedni majd jött egy poénos mini "híd" vascsövekből de aztán van egy kis "rambózás", ide nem rossz a hosszú gatya mert a sűrű növényzet erősen vissza akarja hódítani az ösvényt és néha alig követhető, biztos hogy ezt karbantartják és irtják mert különben hamar járhatatlan lenne - a végén még egy kis kötélen ereszkedés is van:
Ezzel a kalandos rész mára véget is ért, innentől már az ültetvények között sétálunk széles kiépített utakon és a földeken dolgozó helyiekkel is egyre gyakrabban találkozunk. Jó kis "bázisuk" van az erdő tövében egy sokat látott Mitsubishi terepjáróval :)))
Pár kilométer után elágazik az út és itt már látványosak a domboldali teaültetvények, én jobbra fordultam tovább a 6-os ösvényen balra pedig a főútra lehet visszajutni. Abszurd jelenet: egy roncsautó áll elhagyottan ezen a festői tájon :)))
Ahogy sétálunk lefelé a völgybe távolról már látjuk a hatalmas ültetvényeket és egy kis falut a dombtetőn, a térképen látszott hogy egy zsákfalu így oda nem mentem fel...
A teljes "körutat" a teaültetvényeknél nem vállaltam be hanem elindultam (balra levágva az utat) a főút felé a Bharat cég látogatóközpontjához, mivel kettő van egészen pontosan a "Cameron Valley Tea House 2"-höz. Egy kis patakon kellet átvágni, 20-30 perc kényelmes séta az ösvény végétől:
A parkoló telel kocsival, innen már sejtettem hogy ez elég turistát hely - sokan is voltak és az árak elég "borsosak" 6-10 ringgit egy teáért ami igazán nem győzött meg bár kb. olyan volt mint egy gyorsétterem, rendelsz a kasszánál majd a sorszámoddal megkapod, mindegy a teraszról nyíló kilátásért megéri.
A hazaút is poénosra sikerült mert ugyan a recepciósunk előre szólt hogy az ültetvényektől vagy taxit rendelek vagy a főúton sétálok vissza, úgy voltam vele hogy majd megoldom: jelentem nem sikerült :))) GRAB nincs a környéken és az egyetlen telefonon is hívható taxis pedig nem vette fel, tétován bepróbálkoztam pár helyinél akik ugyan kedvesen de elutasítottak, 4 km nem a világ vége úgyhogy elindultam a főúton vissza - annyira nem veszélyes mint ahogy hangzik mert egy elég széles füves sáv van az út mellett ahol gyalogolhatunk, és mivel a dombok vízelvezető árkainál betonlépcsőket építettek néhány kanyart még le is vágtam :)))
