Hajóút

Ahogy tanácsolták, a 10.00 indulás előtt egy jó órával ott voltam a kikötőben "becsekkolni" a hajóra, jó kis ázsiai fejetlenség volt az utazási irodában - adtak egy sorszámot és ki kellett tölteni ugyanazt a kis kék Thai kártyát a személyes adatainkkal mintha repülővel érkeznénk :) mondjuk az útlevelem kapásból elvették azzal hogy később visszakapom, ez nem túl megnyugtató de így intézik úgyhogy mindenkinek el kellett fogadnia.

Minden profin kitáblázva, még volt egy biztonsági ellenőrzés (de közel sem olyan szigorú mint a reptéren, át kellett menni a kapun de akár vizes palack is lehetett a kezedben és a poggyászból se kellett kivenni semmit) a szokásos útlevélellenőrzés fotóval és ujjlenyomatvétellel majd irány a hajó.

Sajnos a Balin megtapasztalt "romantikának" itt nyoma sincs, nem lehet felmenni a fedélzetre csak lent ücsörögni a kabinban (az ablakok lesötétítve) és nézni a "Dóra a felfedezőt" amit Angol felirattal nyomtak a TV-n :))) az út Langkawiról Koh Lipére kb. 1,5 óra.

Koh Lipe, megérkezés

Koh Lipe egy kis 2 x 2,5 km mini-sziget Thaiföld délnyugati részén, közel a Maláj határhoz és maga lenne a paradicsom ha nem tolták volna kicsit túl a tömegturizmust, de erről majd később.

A hajóút gyors, kényelmes és teljesen eseménytelen volt - egy mólóra tettek ki minket ahonnan gyönyörűen látszott a sziget körvonala, és innen több körben a szokásos kis halászhajókkal vittek minket partra.

A csónakból a partra akár a vízbe is lehetne ugrani :) egyébként kisegítik az embert egy kis kilépőre és jöhet a bevándorlásiak második ellenőrzése: ekkor megértettem miért vették el az útlevelet / nem akarták hogy valaki kiugorva a hajóból csak úgy elszaladjon a szigeten és ne fizesse be a "Nemzeti park adót" ami kell is mert elég sokat kap szegény környezet itt (is) ... az útleveleket országok szerint csoportosították és keresték melyik kihez tartozik ami jó poén volt az 50-100 Japán-Kínai utassal. Pénzt már Langkawin váltottam ami jó ötletnek bizonyult 200 Thai Baht volt az adó (2,000 forint) és ez 5 napig érvényes, ha tovább maradsz újra fizetned kell.

Ahogy kilépsz a homokba a kikötőből elkap a WOW érzés, tényleg gyönyörű és annyival tisztább a víz mint Langkawin:

Walking Street, medencés Hostel

A nagyon frappánsan "Walking street"-re keresztelt főutcán 50 métert se kellett mennem a szállásig, sokat nem tudok elmondani róla: mindenféle pénzköltésre alkalmas hely kb. egy kilométeres szűk utcája, aki járt már Thai szigeten ugyanezt látta, talán egy fokkal tisztább/modernebb/rendezettebb mint Phi-Phin.

A Walking Street Hostel egy ritka kezdeményezés: a Varin Resort főleg bungalókat kínál de (nagyon okosan) kitalálták hogy néhány vegyes és csak női hálótermet is kialakítanak a hátizsákos turistáknak, így fordulhat elő hogy úszómedencés szállásom lett (mivel mindenki használhatja a resortét) 3,000 forint/éjszakáért a szekrénybe bekészített törölközővel és strandszatyorral.

A bejelentkezés kissé körülményes volt a recepciós hölgyek 0 Angol tudása miatt, tényleg nem értem hogy a vendéglátásban dolgozók miért nem tudják legalább az alapokat megtanulni, mindegy a lényeg hogy a nyolc ágyas szoba modern, újszerű és klímás az általam preferált függönyös "kapszula" elrendezéssel (lepakoltam és természetesen irány a medence):

Pattaya és Sunrise Beach

Ez a két leghosszabb és legzsúfoltabb strand a szigeten, a kikötő Pattaya Beach-en van és innen indul a sétálóutca úgyhogy egyértelmű hogy itt vannak a legtöbben, ettől még csodálatos de jó lett volna 10-15 évvel ezelőtt látni, állítólag a part amin most végig luxus szállások vannak (szerencsére óriás hoteleket nem építhettek) végig üres volt és csak a sziget közepén álltak bungalók.

Nem vagyok egyértelműen a tömegturizmus ellen mert nélküle átlagemberként sokkal kevesebb ilyen helyre jutnék el de azért érdemes lenne valahogy szabályozni az egészet mert az egykor paradicsomi szigetek mint Koh Tao, Phi-Phi, Koh Lipe és lassan Koh Phangan is úgy néznek ki mint egy vidámpark hihetetlen mértékű környezetszennyezéssel.

Szóval Pattaya Beachen rengeteg ember és 50 méterenként bár vagy étterem hangulatos babzsák foteles kiülőkkel és este fáklyákkal - tökéletes vacsorázni vagy leülni egy sörrel és nézni a vizet de strandolni nem itt fogok:

A Sunrise Beach, na az már más tészta - végig gyalogolva a sétálóutcán pont a sziget túloldalán van és egy elképesztően gyönyörű egybefüggő aranyhomokos tengerpart kb. 1,5 km hosszan, ehhez szerintem nem kell sokat hozzátenni - szuper napot töltöttem itt:

A naplemente szokás szerint káprázatos volt a parton: